Az elmúlt 30 évben a Föld felszínének hőmérséklete tízévenként 0,2 oC-kal emelkedett. Felgyorsult az északi sarki jég olvadása, az állandóan jéggel borított tenger felszíne az elmúlt két évben 14 százalékot zsugorodott. 1970 óta Közép-Szibéria hőmérséklete majdnem 2 oC-kal emelkedett. Az 1982 óta végzett műholdas megfigyelésekből az derül ki, hogy a tavasz évente egy nappal korábban kezdődik e távoli térségben. Alaszkában körülbelül ugyanenynyivel lett melegebb az elmúlt fél évszázad során, és a tavasz itt is két héttel korábban köszönt be.

A melegebb időjárásnak köszönhetően óriási tömegben szaporodnak el a különböző növényi kártevők, és hatalmas pusztítást végeznek az északi területek fenyveseiben. A kiszáradt erdőkben gyakoribbak az erdőtüzek, a sötét foltok jobban elnyelik a napfényt, ettől fokozódik a felszín felmelegedése, ami pozitív visszacsatolásként tovább ront a már amúgy is kényes helyzeten. A felengedő talajból nagy mennyiségben szabadulhat fel az erőteljes üvegházhatással rendelkező metán is, ami tovább fokozza a globális felmelegedést.

Miközben az északi tőzeglápok, az örökké fagyott területek és a fenyőerdők létfontosságúak az egész bolygó szempontjából, fontos gazdasági értéket jelentenek az ilyen területeket birtokló országoknak. A melegedő északi vidékek pedig mezőgazdasági művelésbe is vehetők, ami még növeli is gazdasági értéküket. Igaz, ennek ökológiai kockázatai ma még fel sem becsülhetők.

Mivel a talajba fagyott metán várható kiszabadulása gyökeresen megváltoztathatja az egész bolygó éghajlatát, a témával foglalkozó és komolyan aggódó kutatók szerint még határozottabb lépéseket kell tenni a folyamat megállítása érdekében. Mégpedig addig, amíg még nem késő.