A németországi Potsdamban működő GeoforschungsZentrum központ tudósának, Gerald Haugnak vezetésével folytatott nemzetközi kutatás keretében azt vizsgálták, miért omlott össze csaknem párhuzamosan, i.sz. 900 táján a nagy ázsiai birodalom és a dél-amerikai maja társadalom - és az okot az ázsiai monszun-szelek akkori változásában találták meg.

A (monszun)széljárás változása következtében elapadtak az ég csatornái, az esőzések elmaradása miatt szárazság alakult ki, a termés mennyisége katasztrofálisan csökkent, és ez általános elszegényedésre vezetett - emiatt alakultak ki ezekben a társadalmakban olyan feszültségek, amelyek végül e civilizációk vesztét okozták.

A tudósok a Kína délkeleti részén lévő Hukuang (Huguang) tó fenekén vizsgálták a talajrétegeket, elemezték mágneses tulajdonságaikat és titánfém-tartalmukat, és ebből vontak le következtetéseket az 1100-1300 évvel ezelőtti kelet-ázsiai monszun-szelek erejére vonatkozólag. A monszun télen a tenger felé fúj (száraz monszun), nyáron a szárazföld felé (nedves monszun).

Gerald Haug és a vele dolgozó kínai és amerikai tudósok megállapították, hogy az utóbbi 16 ezer évben három olyan időszak volt, amikor a téli monszun erős, az éghajlat pedig igen száraz volt Kínában. Az utolsó ilyen periódus idején következett be a 618 és 907 között uralkodó Tang-dinasztia lehanyatlása. Három évszázadig tartó fennállása idején virágzott a művészet és élénk volt a kereskedelem Indiával és a Közel-Kelet országaival, ám a 10. század elején általános felkelés söpörte el. A kutatók szerint a tropikus esők övezetének változása globális lehetett, és ez szolgáltathat legalább részleges magyarázatot az i.sz. 250 és 900 közötti maja civilizáció klasszikus korszakának leáldozására is.

A mai Mexikó és Guatemala területén több évszázadon át fennállt maja birodalom hieroglifa-alapú írásával, díszítő művészeteivel, nap-kalendáriumával és piramisaival tűnt ki, ám "aranykora" csúcsán hirtelen összeomlott. (MTI/AFP)