A mohersapkás nagynéném mellett a kiskereskedelmi cégéreknek van a legmúlhatatlanabb érdemük abban, hogy Budapest, e büszke metropolisz sok perspektivából még mindig úgy néz ki, mintha az élő szocializmus legkitartóbb bástyája volna a Balkán nyugati végein, valamikor a hetvenes és a nyolcvanas évek találkozási pontján. Ami óriási dolog! Képzeljük csak al, ahogy felragyog a díszletesek arca, amikor megkapják a feladatot, hogy fabrikáljanak korhű képet a budapesti utcábkól az Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter életét és utazásait bemutató, fordulatos játékfilmhez: bliktri - mondják könnyed kacajjal, hiszen tudják, hogy a táj úgy tökéletes, ahogy van, csak a bankok és a gyorséttermek portáljait kell kitakarni a képből, meg pár percre megállítani a Suzukikat, és ha éppen úgy adódik, a Combinókat. A Férfi fodrász és a Táska-kesztyű táblák a háttérben mindenről gondoskodnak, plusz a nagynéném, ha átmegy a színen.

De jajj, vajon meddig lesz ez így? Mi lesz, ha a törékeny összképet a tőke egyszer csak megtöri, a régi, magánkezdeményezésből vagy szövetkezeti formában léterehozott  cégérek lassan eltűnnek és mindent elborítanak a pekingi kombinátkokban 2000 fordulat/percen gyártott egyen-táblák? Hát Hol megy át akkor Gromiko a zebrán?

Tudjuk, hogy még van idő, hisz' egy migrénroham kellős közepén is fel tudnánk sorolni legalább olyan húsz körúti vagy Rákóczi úti boltot, amelyben olyan húsz éve nincs ipar, azt' mégis ott van fölötte a cégér, retkesen és színtelenül ugyan, de sértetlenül. De megint csak kérdezem: mi lesz, ha előkerül egy ember a Városházán, aki azt mondja, nem várja meg, amíg a világtrend ideér, és leszedeti a gazdátlan táblákat? Vagy azt mondja, hogy mostantól nem csak a méret számít, meg az, hogy a műtárgy hány centire lóg bele az utcába, hanem az is, hogy hogy néz ki? Ha nem átallja venni a bátorságot, hogy közhírré tegye, márpedig mostantól nem lehet letraszettből kivágott,  4:1 méretarányú, alkoholos filccel kiszínezett söröskorsót ajkához emelő 1:8 méretarányú hímnős pálcikaemberkével hirdetni a gyorsfbüfét?

Na akkor lesz a baj. Akkor aztán már kapkodhatunk.

Ezért úgy döntöttünk, huszonnegyedik óra vagy sem, mi márpedig megörökítünk annyi cégtáblát, amennyit csak tudunk. Sőt, amit megörökítettünk, betesszük, ide, az újságba, hogy dokumentálva legyen. Mi több, versenyt is rendezünk, hogy izgalmasabb legyen, a verseny végén pedig győztest hirdetünk. És mi több, mindehhez az Önök közreműködését kérjük, óh, nyájas Olvasó: fényképezzen Ön hülye cégért, ahogy csak kifér, küldje be ide ide: budapest@nepszabadsag.hu - és szavazzon (ugyanott). 1MB-nál kisebb file-méretű JPG képeket várunk!

Hajrá.