Remélem, kijózanodtatok és kiböfögtétek az ünnepieket, és megint lehet veletek normálisan beszélni. Viszonylag. Mert egészen tisztességesen, magázva és tisztelettel viszont csak akkor fogok veletek beszélni, ha már legalább annyira komolyan veszitek magatokat hétköznap is, hogy ne nézhessen titeket, teljes jogú, adófizető állampolgárokat joggal hülyének a politika, a média, a marketing, a reklám, merthogy mindent elhisztek, vagy szó nélkül hagytok.

Szabad fordításban és a maga alkotmányos modorában – ha jól értem – valami ilyesmit mondott Sólyom, és az elnökkel mindig minden párt egyetért, vagy úgy tesz. Plafon nálunk sose szakad, föld ha reng, akkor se, szerencsére. A hazugság Richter-skáláján egyébként is rekordok dőltek már tavaly, tegnap viszont alig három nemzet képviselői indultak a hivatalos hazugság-világbajnokságon (Amerikában). Hazánkat senki nem képviselte (ez is mutatja, hogy új nemzeti hazugság-stratégia kell, már itt is elveszítettük versenyképességünket), így két amerikai nyert, két régi és nem túl szellemes hazugsággal. Lám, vacak, régi, mégis bejön. Az is, hogy a második helyezett rögtön vitatni kezdte az első helyezett győzelmét, illetve ez nem jön be, az eredmény nem változott.

Orbán is sejt valamit az eredmények makacs természetéről, a népszavazásait hol gyurcsánytalanításra, hol csupán népvélemény-szondázásra tartatja, majd meglátja. Pedig Sólyom szerint más politika, Szili szerint más nemzetpolitika kell, és sok más is kellene.

Figyeljétek Magyarországot és aggódjatok – mondta a BBC tenyérjósa, részleteket nem árult el, ahogy a meginterjúvolt honi boszorkány sem. Könyves Kálmán reformjai óta egyébként is boszorkánykodni, valamint boszorkányokat tűzijátékon égetni tilos, illetve szabad, illetve tilos, de vissza kell adni, de nem adja vissza senki, mint a szilveszteri tűzijáték-petárdákat.

Világos, és magyarosch szabályozás, ehhez szoktunk történelmileg és stratégiailag. Egy ilyen környezetben két napig szünetel egy szakállamtitkár, a minisztere viszont zöld reformokat ígér. Kell is, mert cseperedik a kisded, az El Nino játékosan szétszedi majd a világot, amely rekordmeleg lesz, majd meglátjuk. Műjég és műhó máris kell, és mire kiderül, hogy az egész műbalhé, felépül, helyesebben a föld alá leépül a négyes metró, hiszen a jelek szerint teljesen felépült Demszky otthonosabb és versenyképesebb Budapestet ígért a kevesebb pénzből. Ha már a több pénzből nem sikerült, kevesebből nyilván menni fog. Ahogy Aba is ment, de egy kicsit maradt is a BKV-nál, ott honos.

Mi viszont könnyebben mehetünk Romániába, ha nem vedelünk és bagózunk, mindennek van határa, legalábbis 2009-ig. Akkor meg már nálunk érezni lehet (Gyurcsány megígérte), hogy kevesebb pénzből mennyivel jobban megy minden. És ha leépül végre a házunk (a pazarló, atyáskodó állam, és lesz helyette szolgáltató állam, de nem gázszolgáltató állam, mint Oroszország), akkor vesszük igazán hasznát egy svéd találmánynak: cipőtalpba rejtett porszívóval a lakásban sétálgatva takaríthatunk. Ez az igazi reform, föl-alá járkálva tisztul a magánszféra, a közéletre viszont előbb írjunk ki szagelszívó-tendert, majd érvénytelenítsük: közpénznek nincs szaga. Dugjuk el inkább a cipőtalpunkba. Aki hazudik, költse patikára, de ha nem zavarja a benzinszag, tankolhat aszpirint is.

Na, elég volt, menjetek adót fizetni.