Januárban az egyik bortermelő felesége mutogatja formás combját egy udinei rendszámú motor ülésén. Februárban félmeztelen hölgyek és kisportolt felsőtestű fiatalemberek készítik elő a szőlővel teli dézsákat, márciusban mélabúsan nézi a hordókat egy könnyed kis virágos topba és lenge szoknyába öltözött szép signora....egészen júliusig, amikor egy lavór felett a lábacskáját hagyja csókolgatni.

Egykor Vergilius szőlőtermésztési tanácsait és a borbibliákat tartották a polcon az észak-kelet olasz termelők, 2007-ben saját barátnőjüket és feleségüket nézik a falon tizenkét hónapon keresztül, és nem tudják, min élvezkedjenek jobban: a szomszéd termelő menyasszonyának idomain vagy a kövérkés szőlőszemeken, szeretett Tocaijukon, amelyet örökre elveszítettek.

Nosztalgia-falinaptárt jelentettek meg az üzleti érzék hiányában sohasem szenvedő Tocai–termelők, akik az európai bíróság nekünk kedvező döntése után egyedül a bor nevét nem tüntethették fel a naptáron. Az elmúlt ősszel tartott utolsó (gyász)szüret után ezekkel a művészi és kacér fényképekkel ismét búcsúztatni kívánták a drága nedűt, és a naptár pénzgyűjtésre is kellett, mivel a termelők még mindig bíróságon harcolnak. A Tocai már nem létezik, de a friuli fehér bornak még nincsen új neve: a termelők által javasolt Friulanót az agrártárca nem fogadta el.

A falinaptár egyébként óriási divat Olaszországban: saját naptára van nem csak minden csinos színésznőnek és sportolónak, de a háziasszonyok szövetségének is (a képeken a háztartásbelieken csak kötényke van), az egyik leghíresebb az olasz csendőrség naptára (egyenruhában) és 2007-re naptárat jelentetett meg XVI. Benedek is. A tizenkét felvétel a vatikáni kertekben sétaló pápáról készült.

Nézze meg a naptárat!

Róma