Meg kell védeni magam önmagamtól
- Gondolt arra, hogy valaha Magyarországon forgasson?
- Nem, mert mindig a forgatókönyv dönt arról, hogy hol forgatok. Eddig egyik filmemet sem tudtam volna leforgatni itt. De ismerem a várost, minden évben jövök a Forma-1-re.
- Több helyről lehetett hallani, hogy Franciaországban egy nagy stúdiót épít.
- Mindenképp kell egy stúdió, mivel Európában a francia a legerősebb filmipar, mégis sokszor külföldre kényszerülnek a produkciók a műtermek hiánya miatt. Az ötödik elem forgatásakor 80 millió eurót hagytam Angliában, amit szívesebben adtam volna hazai vállalkozásoknak.
- Mondana esetleg egy-két konkrétumot az építkezésről?
- Sajnos nem. A francia sajtó túl korán írt róla, még csak a stúdió helyét keressük. A francia újságírók sosem kérdeznek, sosem erősítik meg az információikat, csak irkálnak a nagyvilágba. Ezért is örülök, hogy ön legalább kérdez.
- Ezért nem szereti őket?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy a professzionalizmus híve vagyok. Korábban én is dolgoztam újságíróként, óriási felelősség. Az átlagember, igaznak, szentírásnak tartja, amit leírva lát az újságban. Rendezőként viszont lehet fantáziálnom, sőt kötelező!
- Miért fontolgatja, hogy visszavonul, mint rendező?
- Naponta több forgatókönyvet kapok Hollywoodból, mesés költségvetéssel és fizetési ígérettel kísérve. Mindig nagy a kísértés, de visszatart, hogy elveszteném az alkotói szabadságomat. A mozgókép szeretete sokkal nagyobb bennem, mint a vágy, hogy legyen egy Beverly Hills-i házam. De ahogy Franciaországban bánnak velem, amilyen rágalmakkal illetnek, és amennyire utálnak - néha már majdnem beadom a derekam.
- Miért utálják Franciaországban?
- Mert nem vagyok tagja a francia filmesek "háremének". Nem végeztem semmiféle filmes iskolát, nem tudok túl sokat a filmtörténetről. Gyerekkoromban, Görögországban és Jugoszláviában nem volt tévénk. Az egészbe 17 éves koromban cseppentem bele, amikor asszisztensként felvettek egy forgatásra. Szerelem volt elő látásra. Ma sem szeretem a kereskedelmi, illetve művészfilm elnevezést. Minden film kereskedelmi. Ugyanolyan mozikban játsszák őket, és mindegyikre jegyet kell venni ugyanannyiért. Amikor az úgynevezett művészek nekem esnek, mindig megmagyarázom nekik, hogy én tízszer többet költök egy mozira, mint ők. Ezzel melyikünk tiszteli meg jobban a nézőt? Nem hiszek az intellektualizmus érinthetetlenségében. Vannak nagyon rossz művészfilmek is, de erről Franciaországban nem lehet beszélni. Arról viszont igen, hogy a kommersz "szar".
- Régebben azt nyilatkozta, hogy pályája során tíz filmet fog készíteni. Miért pont tízet?
- Önvédelemből. Amikor már csak három volt hátra, sokkal körültekintőbb, felelősségteljesebb voltam. Ezzel megvédtem magamat önmagamtól.
- Akkor tényleg vége a rendezői pályafutásának?
- Sohase mondd, hogy soha. Ha kezembe akad egy olyan forgatókönyv, amely nagyon megtetszik, nem kizárt, hogy belevágok. De mint mondtam, nagyon szigorú vagyok magammal szemben.
- Emiatt a különállás miatt lett producer is egyben?
- Amikor az első filmtervemre az összes franciaországi producer nemet mondott, megalapítottam a saját cégemet. Ennyi.
- Számos filmnek jegyzi a forgatókönyvét. Nem grafomán egy kicsit?
- De, abszolút. Sokkal jobban szeretek írni, mint rendezni. Minden hajnalban írással kezdem a napot. Ez a világ legnagyobb és egyben legszabadabb művészi önkifejezése.
- Az Arthur és a villangók egy nagyon kedves gyerekfilm. Miért készített a kicsiknek filmet?
- Egy filozófus mondta, hogy a "gyermek az emberiség apja". A bennünk lévő gyerek folyamatosan tanít minket. Tisztelem a gyermeki őszinteséget és ártatlanságot. Nem ölik meg egymást, nem pusztítják el a bolygót. Ha felnövünk, számos értékes tulajdonságunkat elveszítjük. Az ötéves gyermekemnek számos más vallású vagy bőrszínű osztálytársa van az iskolában: nem érdekli ez őket, nagyon is jól megvannak egymással. Később azonban már gyűlöletre nevel a társadalom.
