A Kossuth adón huszonöt esztendeje hallható műsor valóságos kis tudománytörténet, hiszen 1981-ben, amikor elkezdődött, épp startolt az első űrrepülőgép, alighogy elindult a paksi atomerőmű első blokkjának építése, s némileg többet kezdtünk tudni a jórészt még ismeretlen génekről.

A Rádiólexikon utódaként megindult félórás műsor eleinte kéthetenként, majd hetente tájékoztatott a tudomány legújabb eredményeiről szakavatott tudósok és kiváló rádiós tudományos újságírók segítségével. A kedden elhangzott kétrészes jubileumi műsor első adásában ugyan sajnos nem esett szó róla, de a csapat annak idején Márton Anna és Simonffy Géza legendás vezetése alatt kezdte "szondázni" a tudomány határait, s maradt azóta is együtt, immár Bán László vezetésével. Tulajdonképpen egyetlen jelentős dolog változott: a befogadói közeg. Hajdanán a Kossuth adó volt A rádió, mára viszont elvesztette hallgatói zömét. Az Elek László, Egyed László, Gimes Júlia, Lukácsi Béla és Sipos Júlia alkotta belsős riporteri-szerkesztői ötös fogat szinte üdítő szigetté vált egy gyakorta hallgathatatlan közegben. A tudományos ismeretterjesztés rádiós zászlóshajója - neveztem egykor a Szondát, s ez a jelző tulajdonképpen ma is érvényes - állapítottam meg, miközben fültanúja voltam a jubileumi beszélgetésnek a műsor állandó tudósvendégeinek részvételével. Olyan műsor, amely nem "megy le kutyába", ahogy Venetianer professzor jellemezte a mai média jó részének tudománnyal kapcsolatos igényeit.

Nos, a Szonda még maga a "tiszta forrás", habár a gyors, villódzó információkhoz szokott fiatalok jó részének talán egy kissé veretes, ám biztos, hogy hiteles. Ám hogy még meddig lehet az, ezt nem merem kiszámítani.