A szavazás óta sokan írtak és nyilatkoztak a történtekről. Számtalan téves információ látott napvilágot. Akik támadták az SZDSZ-t kétféleképpen érveltek. Vagy a koalíciós partnerséget, a kormány szándékának keresztezését kérték számon, vagy (neves makroközgazdászok is) azzal támadták az SZDSZ-t, hogy egy megszorító intézkedésre mondott nemet, veszélyeztetve további megszorítások kormánypárti támogatását.

És voltak - sokan -, akik örömmel nyugtázták, hogy az SZDSZ ezúttal következetesen kiállt az elvei mellett.

Miről is volt szó?

Az a javaslat, amit a kormány a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítása céljából benyújtott négy kérdésben tartalmazott szigorítást, amiből hármat maradéktalanul támogatott az SZDSZ. Egyrészt szigorította a nyugdíj megállapításának általános szabályait, minek következtében 2008 januárjától az induló nyugdíjak összege átlagosan nyolc százalékkal alacsonyabb lesz. Ez igen fájdalmas lépés minden jövőbeli nyugdíjas számára, de sajnos elkerülhetetlen. Azt is mondhatnánk: ez az ára a 13. havi nyug-díj bevezetésének, aminek nem volt fedezete a nyugdíjkasszában, és jövőre már 188 milliárd forintot jelent. Másrészt márciustól ugyanúgy 8,5 százalékos járulék terheli a nyugdíj mellett dolgozók jövedelmét, mint bárki más aktív dolgozóét. A nyugdíjkassza szempontjából a biztos pénz, a komoly megtakarítás ezekben az intézkedésekben van.

Kifejezetten támogattuk a harmadik javaslatot is, ami jelentősen korlátozta a nyugdíj melletti munkavállalás lehetőségét azok számára, akik előre hozott nyugdíjat akarnak igénybe venni. Eddig ezzel kapcsolatban semmilyen korlát nem létezett. A jövőben csupán a minimálbér tizenkétszeresét kereshetik meg évente azok, akik 2008-at követően az előre hozott nyugdíjat választják. Ha ezt elérik, csak akkor folytathatják tovább a kereső tevékenységet, ha a nyugdíjukat szüneteltetik. Ez azért helyes, mert az előre hozott nyugdíj lehetőségét az 1997-es nyugdíjreformban elsősorban a munkaerőpiacról kiszorulók számára dolgoztuk ki a korhatáremelés fájdalmainak ellensúlyozására. Ezzel szemben gyakorlattá vált, hogy magas fizetéssel, biztos állással rendelkező köztisztviselők, közalkalmazottak is az előre hozott nyugdíjat választják úgy, hogy tovább dolgoznak, és még járulékot sem kell fizetniük.

Véleménykülönbség a negyedik kérdésben alakult ki. A kormány úgy tervezte szigorítani az előre hozott nyugdíjazás szabályait, hogy bemerevítette a 62 éves korhatárt, és mindenkit nyugdíjcsökkentéssel sújtott volna, aki korhatár előtt kéri a nyugdíjazását, függetlenül attól, hogy mennyit dolgozott. Például egy 59 éves nő kiszámítható nyugdíjából 13,2 százalékot vontak volna le akkor is, ha 44 éven keresztül volt munkaviszonyban, és akkor is, ha csak 37 éven keresztül fizetett járulékot. Ezzel a kormány súlyosan sértette volna az 1997-es rugalmas szabályozás legfontosabb értékét, azt, hogy az életkornál fontosabb a ledolgozott évek száma. Sértette volna a biztosítási elvet, amire az 1997-es reform alapozódott, és ami az emberek igazságérzetével is találkozott.

Szabad demokrata képviselőként már a törvénymódosítás benyújtása előtt, az előkészítő szakaszban jeleztem, hogy ez szerintem elfogadhatatlan. Parlamenti és bizottsági jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy kitartóan és következetesen érveltem a javaslattal szemben, de koalíciós egyeztetésre nem került sor. Még akkor sem, amikor november 20-án az SZDSZ-frakció kezdeményezte a szavazás elhalasztását annak érdekében, hogy konszenzusos javaslat születhessen. Az MSZP-frakció erőből tartotta napirenden a javaslatot, és csak a véletlenen múlott, hogy egy szavazat hiányzott módosító indítványom elfogadásához. S minthogy a zárószavazás előtti hét is érdemi egyeztetés nélkül telt el, előállt az a helyzet, hogy alkotmányossági érvekre és a jogbiztonság követelményére való hivatkozással ellenzéki képviselők újra benyújtották a javaslatot, ami ismét csak egy szavazat különbséggel, de ezúttal támogatást nyert.

Fontos tudni, hogy az elfogadott javaslat az előre hozott nyugdíjazás 2009. utáni szabályozására irányult, így meghiúsulásának a következő két évben semmilyen pénzügyi hatása nincs. Addig a nők számára változatlanul öt év a mozgástér, tehát 57 év a legkorábbi lehetőség, és 38 év az az előírt szolgálati idő, ami felett nincs levonás a nyugdíjból. Akkor is van választási lehetőség, ha a szolgálati időből is hiányzik legfeljebb öt év, de akkor már a hiányzó szolgálati idő mértéke szerint növekvő nyugdíjcsökkentésre kell számítania az érintettnek. Az 1997-es törvény jelentős szigorítást hirdetett meg csaknem tíz évvel ezelőtt 2009-től, miszerint a mozgástér három évre szűkül, tehát 59 éves kor előtt nem lehet majd a nyugdíjazást kezdeményezni, 40 évre emelkedik az előírt szolgálati idő, ami felett nincs nyugdíjcsökkenés, és legfeljebb három év hiányozhat a járulékfizetéssel fedezett időből, vagyis 37 évnél kevesebb szolgálati idővel nem lehet előre hozott nyugdíjazást kezdeményezni.

Javaslatom e szabályozás változatlan megőrzésére irányult, azzal, hogy négy év elteltével következzék az a további szigorítás, amit a kormány javaslata rapid módon már most be akart vezetni. 2012 után 60 éves kor előtt nem lehet nyugdíjba menni, és 41 évre emelkedik az előírt szolgálati idő.

A tényleges nyugdíjba vonulás "korcentruma" Magyarországon valóban alacsony, de a felfelé tolásához nem lehet a jogbiztonságot sértő eszközöket igénybe venni. A korhatár emelésére - akkor is, ha az előre hozott nyugdíjazás szabályozásáról van szó - csak lassan, fokozatosan kerülhet sor, felkészülési időt hagyva az embereknek. Németországban, ahol éppen most tervezték el, hogy 65-ről 67-re emelik a nyugdíjkorhatárt, ezt a kétéves emelést 18 (!) év alatt vezetik be. Évente másfél hónappal tolódik feljebb a korhatár.

Az az érv, hogy az SZDSZ ebben a kérdésben egy nagyon fontos megszorító intézkedés ellen szavazott, egyszerűen hamis. Hogy mennyi megtakarítás keletkezett volna, ha a szociális tárca által beterjesztett javaslatot fogadja el a T. Ház, nagyon nehezen becsülhető. A becslések 10 milliárdtól 150 milliárdig szóródnak. Szerintem a törvénymódosítás többi eleme külön-külön is alkalmas arra, hogy elvegye a kedvét az embereknek az előre hozott nyugdíjazástól. Mármint azokét, akiknek van munkájuk. Mert egészen más a helyzet azokkal, akik hatvanhoz közeledve sehol sem kellenek már a munkaerőpiacon. Számukra megváltás, ha mégoly csekély összegű, de valami biztonságot mégis jelentő nyugdíjig juthatnak végre.

A nyugdíjszabályozás ügyében az SZDSZ következetesen és elvszerűen viselkedett, amire büszke lehet. Szakmailag és morálisan is helyesen cselekedett. Partner volt a szigorításokhoz, és kitartott a biztosítási elv következetes érvényesítése mellett.

Ha van tanulsága a történetnek az az, hogy sokkal komolyabban kell venni a koalíciós egyeztetést. Nem legyinthet az MSZP a koalíciós partner ellenvéleményére.

A szerző országgyűlési képviselő (SZDSZ)