Veres János jó fejnek hümhüm, de fejelőnek jó,főleg ha ellenséges kamerával áll szemben. A magyar Zidane persze legfeljebb öngólban világbajnoki ezüstérmes, a sajtó lefejelése érmet aligha érdemel, de ne aggódjunk: Veres önmaga kimagyarázásában bizonyítottan világbajnok.

Különben is: kormánykoalíció és ellenzéke úgy tartott évzárót, hogy semmi újat nem mondtak sem egymásnak, sem nekünk. Gyurcsány valami olyasmit, hogy magának köszönheti a kormány a saját bajait, ezt hogy értsük? Gyurcsánynak magának, vagy a kormány Gyurcsánynak? Tegezi magát vagy magázza? Annyi látszik, hogy megszorít rendesen, reformokat inkább csak ígér, meg azt, hogy 2009-ben már jobb lesz nekünk, mint jövőre. Mindegy, most kamatostul visszafizetjük azt, amit a szoclib koalíció 2002 és 1005 között „adott” nekünk. Adók föl, kedvezmények le, tegnap óta gyakorlatilag kész a költségvetés, Kókát kicsit megszívatták a szocik, majd ő is törleszt kamatostul.

Apropó: nem a kormány ad nekünk bármit is, nincs annak magától egy fillérje se. Annyi pénze van, amennyit mi adunk neki a sajátunkból. Aztán a kormány azt vagy jól, vagy rosszul költi el, részben közcélra, részben a hatalmasok tovább hizlalására, részben pedig kommunikációra, hogy lássuk: hogyan gazdálkodott a kormány a mi pénzünkkel. Illetve: ezt úgy lássuk, ahogy a kormány láttatni szeretné. Batizra azonban ne számítsanak, ő ismét másra fókuszál majd. Most például úgy látni, hogy más is mindent magára fókuszál: ahogy Gyurcsány egy személyben kapitány, főgépész és navigátor, úgy Gál J. Zoltán az univerzális PDA: fősegéd, főkabinet és főkommunikátor. Nem csodálkoznék, ha egy szép (?) napon Gáljé lenne az MSZP-MDF koalíció miniszterelnök-jelöltje, a nyugati spekulánsok már találgatják is, meddig bírja Gyurcsány magát, vagy mi őt. Előbb persze Gyurcsánnyal kell megegyeznie Dávid Ibolyának a középosztály megmentéséről. A középosztályt valószínűleg elsősorban Orbántól szeretnék megmenteni, akiről már egykori főtanácsadója is úgy véli: nem lesz többé miniszterelnök-jelölt. Persze az MSZP-MDF koalíció is csak efféle spekuláció, de van azért tényleg példa arra, hogy az egyik ellenfél „integrálja” a másikat.

Aba réme, a hős utasvédő, Vitézy Dávid mostantól a BKV felügyelő bizottságában ül, (Aba viszont már nem), és meglátjuk: a cég érdekeit képviseli az utasoknál, vagy az utasokét a cégnél. Fantáziálós hangulatban vagyunk, megeshet, hogy egybeesik a kettő. Még a repülőgép-turbina és az alatta lakó érdeke is egybeeshet, csak ne a fejére, készül a ferihegyi zajstratégia.

Hiába, mindennek van már stratégiája. Orbánnak most az, hogy téli szünetre pihenni küldte csapatait, nemes gesztus, fárasztó lehetett idén a sok ki-, be-, fel-, és visszavonulás. Vigasz nekik az legfeljebb, hogy Kuncze visszavonul, az SZDSZ pedig töprenghet, hogy most jobbra, balra vagy egyszerre jobbrabalra mozduljon, és ha megbocsátanak még egy hülye szóviccet, kókadjon vagy fodrozódjon. (Megígérem: ilyet soha többet nem írok.)

Az őstermelők és háziasszonyok, nyugdíjasok adóztatása láttán viszont csekély vigasz, hogy a kölni utcalányok is általány-adóznak, 150 eurót havonta. Házipénztár, spermabank, az adóhivatal elől senkinek nincs menekvés, ezentúl a kórházaknak is sokkal szigorúbban kell elszámolniuk.

És a beteg aláírja majd a magyarul megírt zárójelentést. A kórházreform egyébként valódi, első pillantásra nem is logikátlan, leszívják az adminisztrációs vízfejet és fejvizet. Nagy kérdés, mi lesz addig, amíg végbe megy.

Szegény bolgár ápolónőket ma megint igazságtalanul elítélhetik Líbiában, ott is pénz kéne az egészségügyi rendszerbe bele, ahogy Mikola mondja a miénkről, amikor ismét elítéli a Molnár-reformot. Hogy Molnár kivesz vagy betesz az eü-be, pénzt mármint, majd kiderül. Ezen is múlik, van-e élet a halál előtt. Joseph Barberának volt, halhatatlan rajzfilmfigurái körében csaknem egy évszázadot húzott le. Köszönjük.

És köszönjük Cannavarónak, hogy nem Veres lett az év játékosa egyik kategóriában sem. Az év magyar embereiről kedves olvasóink ismét szavazhatnak, de az év sportolója hivatalosan is és az én magánvéleményem szerint is ugyanaz. Köszönjük, Nagy Tímea!

És köszönjük a szlovákoknak, hogy ma megint tárgyalnak velünk Bősről. Bár ebben ma sem lesz köszönet, a szigetközi élővilágban is a remény hal meg utoljára. Vizet! Fejet!