Gyurcsánnyal együtt Te lettél az Év embere, ő is, te is tartalmat raktatok föl a netre, ennyi idén elég is a dicsőséghez. Itt van hát a elektronikus kormányzás, az e-leltár, az e-propaganda és az e-közvélemény. E-világon, ha ütsz tanyát – írta volna e-József Attila, és hirtelenjében az jut eszembe, hogy E-ötvös József, na elég. 

E-kúrtuk? Gyurcsány ma a parlamentben napirend előtt mondja el, hogy kormánya bátor és igazságos reformer volt ebben a félévben, és ez még csak a kezdet. A netes önbizonyítvány láttán az e-llenzék pont fordítva értékel: a Fidesz szerint Gyurcsány az országot tönkre teszi, az MDF szerint legalábbis a középosztályt, legalábbis a tönk szélére sodorja. Függetlennek tűnő (banki) szakértők szerint eddig csak tüzet oltott a kormány, el is kerültük a forintválságot, de reform több kéne, gyorsabban, átgondoltabban, illetve kevesebb, lassabban, mégsem tökölve. Világos: olyan reform kéne, ami mindenkit megszorít egy kicsit, vagy nagyon, kivéve engem. Bár jövőre már nem én leszek az Év embere, ennyit megérdemlek azért, hogy idén én voltam. Álkérészéletű sikerem helyett igazi siker, hogy magyar tudósok igazi álkérészt találtak Albániában. Hideg, gyors patakban él, nyilván meg se kottyanna neki az a hidegzuhany, amit a magyar reform jelent sokaknak. Amúgy: sokszor jártam Albániában, kevés helyen van zuhany, azokból se mindig jön a víz, és az ottani Gyurcsány meg Orbán nem is ígér európai életminőséget egyelőre, pedig legalább annyira két e-szmei táborra oszlik Albánia, mint e hazánk. Az albán középosztály viszont kizárólag böhöm Mercin és böszme Audin jár, az autók zömét korábban a német középosztály használta, és ha volt lopás ellen biztosításuk, akkor viszonylag olcsón megúszták Európa újraegyesítését. 

E-urópa egyébként, ha már az európai életminőség újabb ígéretét említettük, nem igazán bírja már azt a szociális modellt, amitől az utóbbi fél évszázadban európainak tartotta magát. Mert nem bírja a versenyt Amerikával és Ázsiával, „akik” olykor össze is fognak „ellene”, tegnap például az energetikában. Közben nálunk is szociális kerekasztal alakul, nehogy tényleg a tönk szélére jusson a középosztály – vagy tán az kéne, hogy a nagyon nyomorgók számára a középosztályba emelkedés útja legalább a távolban feltűnjön. (De nem az albán középosztályé…) 

Mind a kettő kéne, hát persze. Jusson is, maradjon is az egyre kevesebb befizetőtől beszedhető adóból, amit egyre többfelé kellene szétosztani Ez a baja az EU-nak is, Magyarországnak is, nyilván totálisan új elosztási modell kell, jövőre az lesz az Év embere, aki erre kitalál valamit. 

Sőt, akkor talán jövőre az Ember éve lenne. 

Ne álmodozzunk, pedig karácsony előtt, a közvélemény-kutatások szerint, megugrik Jézuska népszerűsége. A keresztény-szociális párt újjá is választotta Semjénkét elnökké, ő is adott magának önbizonyítványt: ön-álló(bb) párt lesz a KDNP, mint eddig, de azért a Fideszhez állva marad. 

És igen: elköltünk százmilliárdot karácsonyi ajándékra. Nem tudom, hogy jön ki az összeg a boltok kasszáiban, azt tudom, hogyan megy be oda: túlnyomórészt hitelből. Megszorítás előtt összeszorítjuk a fogunkat, hogy nyöghessük majd a törlesztést? Egy másik adat szerint tavaly hétszer hétezer forintért ajándékoztunk, idén csak hatszor hatezerért. Jó-jó, tudjuk, hogy átlag, olyan nincsen. Különben is: zuhanni tudni kell, tegnap 199 métert zuhant egy toronyugró világrekorder, neki van mindene, legalább is ez a mindene, toronyóra gumikötéllel. 

Van viszont, ami emelkedik: a tengerszint. 150 éve ez volt a hatodik legmelegebb ősz. (Magyarországon tizenöt éve a legforróbb.) Változik a klíma, föltámadott a tenger, aki Hollandiát látni akarja, siessen. 

Vagy higgadjon le, nyugi: minden világvégét túléltünk eddig.