Politika és erkölcs
"Azt ugye nem akarjátok, elvtársak,
Orwell: Állatfarm
A író úr azonban utazása során végig igen jókat evett és ivott, elégedett volt a vendéglátással. Hazatérve többször is elismételte, hogy szó sincs ukrajnai éhínségről, saját szemével látta, milyen jól, sőt túltápláltak a szovjet emberek. H. G. Wells, a híres író, miután 1934-ben személyesen beszélhetett Sztálinnal, azt nyilatkozta, hogy "még soha sem találkozott ilyen nyílt, egyenes és őszinte emberrel". Ezek az író-értelmiségiek mind a haladás szolgálatában álltak. A haladásért pedig, mint tudjuk, sokszor kell áldozatot hozni. A harmincas évek elején ukránok millióit áldozták fel. Haladó értelmiségiek igazolták, magyarázták a brutális tetteket.
Ne legyünk tehát meglepődve azon, hogy íróink, közíróink, tudósaink némelyike talál mentő körülményt a hazug Gyurcsánynak, igazolja az igazolhatatlan rendőri túlkapásokat, legitimálni próbálja a kiépülőfélben levő diktatúrát. Nem ingyen teszik. A fizetség lehet elismertség, jó szó, vagy éppen jó pénz. De akadnak olyanok is, akik önszorgalomból szolgálnak.
Nádas Péter, a kiváló író néhány éven belül másodszor érez indíttatást, hogy morális leckét adjon az arra igencsak rászoruló magyaroknak. Először a D-209-es ügy kipattanásakor értekezett arról, hogy politika és morál két egymástól teljesen külön kezelendő kategória. Most Gyurcsány Ferenc körbelihegése van soron.
"A beszéd, amit a miniszterelnök úr tartott a májusi frakcióülésen, az én véleményem szerint nagyszerű beszéd, a retorika egyik csúcsa, beleszámítva az összes nem szalonképes kifejezést, amelyet nem neveznék se obszcénnek, se trágárnak, egyszerűen azért nem, mert a helyükön vannak... Kétségtelenül hazudott, a hazugságát elismerte..., de, hogy úgy mondjam, bizonyos érzéketlenséget mutatott, amely demokratikus politikus számára nem azért nem megengedhető, mert morálisan nem elfogadható, mert mindenki úgy hazudik, ahogy akar, mindenki a saját hazugságáért maga felelős. ...Gyurcsánynak van realitásérzéke, Orbánnak nincs." (Nádas Péter: Nincs morális válság , Népszabadság, 2006. szeptember 21.)
Nádast tartottam az egyik legnagyobb magyar írónak. Esszéit, írásait mindig nagy figyelemmel tanulmányoztam. De hogyan nyilatkozhat ennyi butaságot? Mit jelent az, hogy a trágárságok a "helyükön vannak"? Hol vannak a helyükön? Az érvek helyén? Vagy az MSZP képviselői előtt? Velük így szokás, netán így kell, vagy csak így lehet beszélni? Egy miniszterelnöknek jól állnak ezek a kifejezések? A rang, a felelősség nem kötelez?
Ha egy felelőtlen, hazug ember lebukik, és kiderül, hogy felelőtlen és hazug, és ezt beismeri, akkor az retorikai csúcs? Ha bevallja, hogy nem végezte el a feladatát, amire felesküdött (teátrálisan, szívére szorított kézzel, ahogy azt jó előre a tükör előtt begyakorolta), vagyis nem a legjobb tudása és meggyőződése szerint intézte a közügyeket, hanem pártja és saját hatalmi érdekeinek alárendelve, akkor hőssé válik? Ha azt állítja, hogy egyáltalán nem állt készen a kormányzásra, amikor azt mondta, hogy készen áll, akkor ő ettől alkalmassá válik a kormányzásra?
Ez az ember miniszterelnökké katapultálásától kezdve a mai napig minden lényeges kérdésben hazudott. Másfél méteres dossziéhalomra támaszkodva állította a parlamentben, képviselőtársai és az ország közvéleménye előtt, hogy felkészült a következő ciklusra, és hogy kész reformtervek alapján lát majd neki újraválasztása esetén a kormányzásnak. Őszöd óta tudjuk: nincsenek reformelképzelések, öt-hat fiatal ténfergett egy-két hetet zárt ajtók mögött, egypéldányos, titkosított papírokat gyártva, mint egy összeesküvésről szóló hollywoodi thrillerben, nehogy véletlenül kitudódjon, milyen jövőt szán nekünk, bunkó magyaroknak a hazudós.
Az így keletkezett reformelképzelések aztán hirtelen annyira szakszerűek és megalapozottak lettek, hogy pontról pontra kérdezés és mukk nélkül végre kell őket hajtani. Problémákat már csak azért sem érdemes megfogalmazni velük kapcsolatban, mert a miniszterelnök azt is beismerte: lövése sincs arról, hogy az egyes reformok egymást követő lépései milyen következményekkel járnak majd. Ő már a harmadik lépésről sem tud semmit, a hatodikról, hetedikről pedig még "szakértői" sem hallottak.
A legnagyobb baj azonban az, hogy Gyurcsány és kontár csapata ezzel a vakmerő hozzá nem értéssel nem a saját cégét vezeti, hanem Magyarországot. Ha csak saját pénzét kockáztatná, meg esetleg Kókáét, Szilvásyét, hátradőlnék a fotelemben, és érdeklődve figyelném, mire mennek. De ez a hazánk. Tűrhetetlen, hogy közös ügyeink intézését ilyen színvonaltalan, ilyen felelőtlen emberek intézzék. Akik négy év alatt gazdasági és pénzügyi válság szélére juttattak bennünket. A bizalom odalett. És most itt állunk, pattanásig feszített idegekkel, egymásra acsarkodva. S már vér is folyt.
Mindez ténykérdés. A többszörösen hazugságon kapott miniszterelnök magatartásával kapcsolatban felmerülő egyéb morális megfontolásokat, üzleteit az állammal, a kettős állampolgársággal kapcsolatos, a nemzeti szolidaritást felmondó érvelését most azért hanyagolom, mert morál, erkölcs Nádas közíró számára értelmezhetetlen kategóriák. Nádas ugyanis úgy véli, hogy "demokráciában nem megengedett erkölcsi érvekkel ítélkezni bárkiről a nyilvánosság előtt". Kár, hogy Churchill nem tudta, hogy Hitlerről, Sztálinról erkölcsi véleményt mondani tilos, és jobb, ha mi sem minősítjük sem Pol Potot, sem Ceausescut, pláne nem Oszama bin Ladent. Kádárról meg aztán egy szót se. Nádas azt is leszögezi, hogy "erkölcsi alapon forradalmat még sohasem csináltak. Forradalmat egyébként is csak balról lehet csinálni, a jobboldali forradalmaknak fehérterror a nevük."
Irigylésre méltóan egyszerű gondolkodásra valló mondatok. Ki gondolná, hogy írótól származnak. Czinege Lajos is büszke lehetne erre a kertelés nélküli, kicsit egyszerű, ám elkötelezett szókimondásra.
A másik író, Esterházy Péter is időben besorolt. Nem is tudtam, hogy másodállásban miniszterelnökök fölfényezését vállalja. "Ha kicsit nyugodtan elolvassuk a szövegét, az egy nagyon is erkölcsi alapozású szöveg." Én nem kicsit, hanem nagyon is nyugodtan, többször is elolvastam a szöveget, de legkevésbé az "erkölcsi alapozás" jutott róla eszembe. Egy végtelenül önhitt, arrogáns, képviselőtársait semmibe vevő, trágár beszédű ember jelent meg lelki szemeim előtt. Aki a hatalom megszállottja, és aki nemcsak meg van róla győződve, hogy mindent megengedhet magának, hanem meg is enged. Simán lealázza Surányi Györgyöt és Demján Sándort több mint száz hallgatója előtt, hogy kinyilvánítsa: mindenki, még a "legnagyobbak" is kutyaütők, senki nem ért semmihez, csak ő ért mindenhez. Nincs más alternatíva, csak én, hazudja. Egy írónak kellene, hogy füle legyen a hallásra, szeme a látásra, de Esterházy Péternek már hosszú évek óta csőlátása van. Antall, Orbán kiütötték nála a biztosítékot, Hornról, Kovács Lászlóról, Medgyessyről egy rossz szava nem volt. Gyurcsányt meg kifejezetten komálja. Eltűnődtem, vajon miért. Végül rájöttem a titok nyitjára. Az erkölcsi alapozás lehet az oka. Amikor a rendszerváltoztatás után a passzátszélfelelősök antiszemitizmust fújtak az MDF-re, Esterházy azonnal elhatárolódott. A Hitelt otthagyta, pedig az nem volt gyűlöletlap, mint az És vagy a Magyar Fórum. Miért kell Esterházynak mindig a "mainstreammel" együtt haladnia? Az ember azt hinné, hogy aki megírta a Harmonia Caelestist, annak már nincs szüksége tömjénre. És percpolitikusok melletti hűségnyilatkozatokat sem kell már tennie. De úgy látszik, neki jobb a napos oldalon. Ahol nem kérdeznek tőle semmit, csak memorizálják a mondatait. A baloldalon mindig is szerették az arisztokratákat. Kun Béla is el volt tőlük ragadtatva. Rákosi is boldogan használta Károlyit, a grófot. Bizarr volt nekik, de legitimálta őket. Most is jól jön a baloldalnak egy Esterházy. Aki mellettük tanúskodik az erkölcsi alapozásról. Mert rajtuk kívül minden csak Mucsa, szélsőjobb és rasszizmus.
A fenti nagy tekintélyű írók siettek letenni a garast Gyurcsány mellett. Az 1956-os forradalom és szabadságharc fél évszázados évfordulóján történt megdöbbentő és indokolatlan rendőri brutalitásokról azonban mostanáig egy szavuk sem volt. Lehet, hogy elkerülte a figyelmüket, hogy 2006. október 23-án délután, a véres hétfőn órákon keresztül garázdálkodtak a rendőrök Budapest belvárosában? Ártatlan, békés, emlékező polgárokat vertek, földön fekvő, letepert, magatehetetlen embereket rugdostak. Gyermekeket, időseket, nőket és fiatalokat gumibotoztak, ólombotoztak, kiverték a fogaikat, betörték a fejüket, eltörték a végtagjaikat. Két ember egy időre megvakult. 12 órán keresztül lőtték gumilövedékekkel a békés járókelőket, a megemlékezéseken részt vevőket. Könnygázgránátokkal, gumilövedékekkel válogatás nélkül, fejre tüzelve okoztak maradandó sérüléseket. Ezreket aláztak meg. Mindezt ország-világ látta, hiszen a tévékamerák órákon keresztül közvetítették, mi zajlik a városban. Két jeles írónk eközben alighanem egymással társalgott az őszödi beszéd retorikai értékeiről és az erkölcsi alapozásról.
Gyurcsány miniszterelnök a hivatalos állami ünnepségeken egyszerre képviselte a kormányt és a nemzetet. Ezt szó szerint kell érteni, mivel egyedül vett részt az ünnepségeken. Ilyen magányos vezetőt még totális diktatúrákban is ritkán látni. Még a diktátoroknak is van akkora közönsége, ami már jól mutat a fotókon. Gyurcsánynak nem volt. Magyarország népe szemmel láthatóan nem volt kíváncsi rá, és nem óhajtotta jelenlétével legitimálni azokat az ünnepségeket, amelyeken megjelent.
A megvert, megvakított, megalázott emberekhez egy szava sem volt. Mintha nem is ő lenne a miniszterelnök: senkinek még csak jobbulást sem kívánt. Nem kért bocsánatot a rendőri túlkapásokért. Nem mondatta le a rendészeti minisztert. (Csak nem azért, mert minden az elképzelései szerint valósult meg?)
"Miközben egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kéne ezt valahogy megköszönnöm? Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, ha a munkakörülményeken javíthatnánk" - olvassuk a miniszterelnök blogjában. 2006. október 23-ának világraszóló botránya után. Gyurcsány, miután sikerült one man show-vá degradálnia legnagyobb nemzeti ünnepünk félévszázados évfordulóját, közli velünk, hogy lenyűgözte őt a rendőrség szakszerűsége. Meghatódott, mert megvédték őt. Szó, mi szó, nem kis feladat ez. Végül is saját népétől, saját választópolgáraitól kell megvédeniük az ország miniszterelnökét, és ez tényleg emberpróbáló feladat. Férfimunka volt, de Gergényiék megcsinálták. Mialatt a miniszterelnök térdet hajtva egyedül emlékezett, a Belváros ostromközeli állapotba került. Hogy a rendőri intézkedések okozta hangzavar ne ingerelje a dobhártyáját, tűzijátékot rendeztetett magának. A tűzijáték cechét is az adófizetők állták, a rendőrök jutalmát is ők fogják.
Vajon kire vonatkozhat a "tisztességes adófizető állampolgár" megjelölés? Csak nem arra, aki több cégénél is ugyanazt az adószámot használta hosszú ideig? Aki lakóházát szálloda vagy irodaház címén újította fel, a csillárt, uszodát, öntözőberendezést pedig visszalízingelte? Aki cégeinél offshore adókímélő eljárásokat is alkalmazott? Ő lenne "a tisztességes adófizető polgár"? A magyar jogszolgáltatási gyakorlatot figyelembe véve még az is előfordulhat, hogy nemsokára azzá válik, hiszen a független magyar bíróságok csak a sörösüvegeket hajigáló fiatalokat ítélik el rekordgyorsasággal több hónapi börtönbüntetésre, miközben Princzet felmentik, Gyurcsány ügyét pedig újabb fél évre felfüggesztették. Nem lennék meglepődve, ha hat hónap múlva blogjában Gyurcsány megdicsérné majd az ügyészséget és a bíróságot, amiért megvédték őt. És esetleg felemeltetné az igazságügyben dolgozók bérét. Jutalmul.
Ami velünk történik, amit Gyurcsány és támogatói (például Nádas és Esterházy) velünk tesznek, az maga az erkölcs tagadása. Erkölcsi, politikai és pszichológiai árulást jelent, mely nemcsak a demokrácia mítoszának összeomlását eredményezi, hanem, mindenekelőtt a teljes kiszolgáltatottság állapotába taszít bennünket. Újra olyan országgá változunk vissza, ahol a hazugság az úr, ahol a hatalmon levők bármit megtehetnek. Akikre sokan hallgatnak, azok szavainak súlya van. Nádas és Esterházy tekintélyes művészek, akikre egyaránt figyelnek, bel- és külföldön. Rajtuk is múlik, milyen ország vagyunk, milyen országgá válunk. Közös a hazánk, közös a felelősségünk is.
Tudniuk kell, hogy erkölcs nélkül nincsen törvény. Törvény nélkül nincsen közösség, és nincsen szabadság se.
Hazánk szétesőfélben van. Nagy a felelősségük azoknak, akik a közmegegyezés utolsó lehetőségeit is elszalasztanák, csak hogy Jones vissza ne jöjjön. Nem fog.
De Gyurcsány még itt van.
