Ha nem láttak még Otto Freundlich-képet, menjenek el a Kogartba; megéri. Freundlich a mai Lengyelországban született, Berlinben és Münchenben tanult, de megfordult a századelő Párizsában is. A német expresszionista avantgárdnak volt az erőssége, alapítója a proletárforradalmi Novembergruppénak, Bauhaus-tanárnak azonban Gropius sem tudta kinevezni; valami miatt a tantestület ellenállt. Freundlich aztán végképp Párizsba ment, bár nem szakította meg német kapcsolatait sem. Tagja volt a nevezetes Abstraction-Création csoportnak, amelynek, mint tudjuk, Martyn Ferenc is kiállítója volt, de életét torz, gyalázatos szimmetriaként ugyancsak lengyel földön fejezte be, a majdaneki lágerben kilencszáznegyvenháromban. Most látható műve az Abstraction-Création környékén, egész pontosan egy évvel a csoport megalakulása előtt, harmincban keletkezett; színpompás, eseménydús geometrikus kompozíció.
Francia névjegy
Freundlichhoz hasonlóan Marcoussis-művet is kevesen láthattak, legalábbis itthon; nagyobb külföldi múzeumban meg nagyobb neveket jegyeztek meg. Ők ketten tulajdonképpen kétszeresen is honfitársak voltak, Louis Marcoussis Varsóban született, és ő is a két világháború közötti párizsi művészet - mondjuk így - második vonalát erősítette. Az Andrássy úton egy kancsós csendélettel, késői, ezért kicsit laza, s ezért kicsit bölcs-higgadt kubista kompozíciójával.
Freundlich és Marcoussis nemcsak egymáshoz közel, hanem egyazon esztendőben is látta meg a napvilágot, 1878-ban - de ennél mélyebb összefüggést nehéz felfedezni a vendégkiállításon általában is. Érthető okokból. A bemutató válogatás, Franciaország egyik legnagyobb kortárs képzőművészeti közgyűjteménye akarta jelezni létét errefelé; könnyedén, gyorsan, elegánsan. Tizenhét kölcsönművel. Olyan ez, mint a névjegyleadás. Egykor, amikor ebben az országban még volt jól neveltség és stílusérzék, úgy az előző századfordulóig volt szokásban, hogy urak maguk helyett vizitkártyákkal viziteltek. Ha nem akartak vagy nem mertek egyből vendégként betörni valakikhez, olyankor tették tiszteletüket, amikor a háziak nincsenek otthon, s ottjártukat dokumentálandó átadták a névjegykártyájukat a szobalánynak vagy az inasnak. A kartonlap finom, szecessziósan öntött ón-, esetleg ezüsttálcára került, és a házigazda később örvendezhetett vagy sajnálkozhatott a megúszott vagy elszalasztott találkozás miatt.
A decemberi bemutató közönsége örülhet és sajnálkozhat. Örülhet, mert még mindig olyan műveket láthat, amelyeket keletkezésük idején vagy az azóta eltelt ötven-hetven esztendőben ismert történelmi okok miatt nem láthatott. Dubuffet-kiállítás ugyan volt Budapesten az utóbbi időben, Warhol szintén, de nem annyi és nem annyiszor, hogy fölösleges volna újra megnézni. Jobbára második vonalban emlegetett személyiségek vagy világnagyságok másodlagos robbanóerejű művei érkeztek az utóbbi száz évből, de ez nem baj, ez kellemes, nem ez okoz hiányérzetet. A néző inkább azon sajnálkozhat, hogy a Saint-Etienne-ből küldött válogatás túlságosan meggyomlált a beharangozott koncepcióhoz és a kinyomtatott kísérő kiadványhoz képest. Az utóbbi azt ígérte, hogy a szürrealizmus itt a maga módján csomópont lesz, hogy a második világháború utáni absztrakció egy hónapra kikerül mai, pop-art utáni hátrányos helyzetéből. De nem lett csomópont, mert egyetlen (markáns) Tanguy-kép nem elegendő a koncentrációhoz és egyetlen (nem tipikus) Hartung-kompozíció sem az elégtétel-adáshoz.
Ami falra került, szervetlen, ritkás, olykor esetleges mintakollekció egy érett Alberssel, egy erős Léger-vel, és több - főként francia - alkotóval a hatvanas évektől napjainkig. Eszmei mondanivalója következésképp annyi, hogy Saint-Etienne-ben ma Franciaország második legnagyobb modern gyűjteménye található.
Ha zavartalanul akarják mindezt látni, jobb, ha először odatelefonálnak. A Kogart kiállítótermeit nagyon gyakran exkluzív rendezvény miatt lezárják, ami magánintézmény esetében rendben volna, csak olykor ezt a honlapjuk tévesen közli, és a bejáratnál sincs figyelmeztető felirat. Vigyázat, a műélvezet rendezvényt megelőzően sem feltétlenül felhőtlen. Ilyenkor a személyzet installál és lámpalázas. Az utóbbi a látogató számára azt jelenti, hogy pökhendi és leereszkedő.
Léger, Dubuffet, Warhol és mások. Kogart
