Szegény rajongók olyanok, mint akik keresztbe feküdtek a vonatsíneken, hogy elállják a vasparipa útját, nem fog haladni a világ, ha csak rajtunk múlik.

Pedig a képlet egyszerű, és igaznak is tűnik: olyan James Bondot kapunk, amilyet megérdemlünk. A férfias Conneryt, vagy az enyhén bájgúnár, de elegáns Roger Moore-t, a rókaképű, de stílustalan Timothy Daltont, vagy a felső tízezerből kémmé ruccant Pierce Brosnant. Akit most kapunk, Daniel Craig, tömegember, cserzett képű, elálló fülű, kigyúrt testű, csúnya kezű prolipofa, aki jelmezként viseli az ajándék szmokingot, de szürke pólóban és vászonnadrágban otthonos igazán, és ha azt kérdezik tőle, hogy rázva vagy keverve, akkor azt feleli: hagyjon már ezzel a hülyeséggel. Ez egyébként az egyetlen jó poén a filmben.

Megszüntetve megőrzés - nyilván ez lenne a feladat, lenyesegetni mindazt James Bondról, ami kötelező, ami idejét múlt, ami csak teher, és újra olyan hőst mutatni, aki példa és mégis elérhetetlen, aki a hölgyeknek csoda, a férfiaknak követendő, titokzatos és szellemes, ravasz és mégis egyenes lélek, kiismerhetetlen és mégis fölismerhető. Legyen Bondja a következő generációnak is. Szép feladat.

Az ügy érdekében azonban annyi mindent amputáltak, hogy a hősre nem lehet ráismerni. Elveszítjük nem csak a sötét öltönyt, de Q-t, a feltalálót, a különleges műszaki megoldásaival, nincs igazi csodaautó, viszont cserébe megkapjuk a 007-es emberi arcát, a meghasonlott ügynököt, sőt, a lelkéről beszélő szerelmes férfit, ami nagyon kiábrándító, mert kiderül, hogy ez a csodálatos ember ostoba, mint a tök. Kellett ez nekünk?

Közben pedig megváltozott a világ, más a politikai helyzet, nem olyan könnyű jókra és rosszakra osztani a földtekét, így aztán az oroszok vagy a világnak minden különösebb értelem nélkül is globális vesztét okozni vágyó nagyszabású gazemberek helyett csak a terroristák bankárját kell legyőzni. Nem pisztollyal és nem dicső kézitusában, hanem pókerben.

Ha végiggondoljuk, hogy a Casino Royale arról szól, hogy a brit államkincstár tízmillió fontot tesz föl kártyára, azon az alapon, hogy James Bond jobb játékos a többieknél, akkor rögtön látjuk, hogy a veszteséglistára az igényes forgatókönyvet is odabiggyeszthetjük. Ennek sajnálatos következménye, hogy a film nagy részében pókermérkőzést kell néznünk, és mivel úgyis tudjuk, hogy ki lesz a győztes, az egész sokkal kevésbé izgalmas, mint a Korda György által közvetített kártyacsata a sportcsatornákon. A verekedések brutálisabbak, a halálok erőszakosabbak, több a vér és kevesebb a humor, de fel a fejjel: valószínűleg ezt érdemeljük.

(Casino Royale. Forgalmazza az Intercom)

Daniel Craig, tömegember, cserzett képû, elálló fülû, kigyúrt testû, csúnya kezû prolipofa