Ez a tömör őszinteség nem volt eddig jellemző a Bush-kormányzatra. Woodward legfrissebb könyve szerint a Fehér Ház homokba dugja a fejét, ahányszor rossz hírek keringenek. Vagyis éjjel-nappal. Közben az elnök szóvivője azon vitatkozik a sajtóval, hányszor mondta főnöke az elmúlt években, hogy Irakban nem kell mást tenni, csak tartani az irányt.

Az irányt végül az iraki fegyveresek és az amerikai választók együttes erővel változtatták meg. A közel-keleti országban a totális polgárháború határát súroló felekezeti villongás száz számra szedi áldozatait hetente, ami még a külpolitikáért kevésbé nyitott amerikai választót is arra ösztönözte, hogy kisebbségbe szorítsa a republikánusokat a kongresszusi választásokon. A pártot büntették az elérhetetlen elnök helyett.

"Az iraki helyzet olyan, mint egy árokba csúszott busz. Ki kell húzni onnan, bár nem árt, ha előbb kirúgjuk a sofőrt, aki belevezetett minket" - nyilatkozta az elnökjelöltek közé sorolt Barack Obama. Azóta távozni kényszerült Rumsfeld és Bolton, az egyoldalú amerikai megoldások két legfontosabb szorgalmazója. A döntő poszton viszont nem lehet változtatni 2008-ig, akkor meg úgyis automatikusan távozik Bush.

Washingtonban viszont mindenkinek világos, hogy nem lehet tovább várni az iraki helyzet rendezésével. Az amerikai hadsereg azzal a céllal vonult be, hogy Bagdad segítségével fogja kontrolálni az egész térséget, demokratizálni a Közel-Keletet. Erre a nemzetközi joggal ellentétben álló inváziós háború azt az eredményt hozta, hogy az Egyesült Államok helyett éppen az ősellenség, Irán szilárdította meg pozícióit. Az iraki síita pártokon, valamint a Hezbollah és a Hamász radikális szervezeteken keresztül Teherán minden helyi konfliktusban döntő szerepet játszik. Ehhez még atombomba sem kellett nekik. Mi van, ha végül azt is megépítik?

Változtatni tehát kell, kérdés, hogy Bush képes-e még változni (és, hogy Cheney alelnök, valamint az általa képviselt neokon-érdekcsoport akarja-e egyáltalán, hogy az elnök változzon). Bush az elmúlt hat évben kényelmes kongresszusi többség tudatában körbevette magát elvbarátaival, és ahogy a világon, úgy otthon is egyeztetések és kompromisszumok nélkül verte át politikáját. Az idő felette eljárt, lassan egyedül marad, miközben országa valós megoldásokat keres. A probléma az, hogy nélküle nehéz lesz keresztülvinni az irányváltást.

Sokszor mondják: egy újraválasztott amerikai elnök hivatali idejének utolsó két évében béna kacsa. Jelen állás szerint ez különösen igaz lehet Bushra. Amennyiben az elnök ott folytatja, ahol a kongresszusi választások előtt abbahagyta, akár örülhetünk is neki. Még jobb lenne, ha Bush először az életében nem csak a választási stratégia kérdésében hallgatna a tanácsadókra, de a valódi problémákkal kapcsolatban is.

Kezdhetné azzal, hogy ő is megkérdezi az általa kijelölt új Pentagon-főnököt: "Bob, nyerésben állunk?" Gates azt feleli: "Nem, Uram", és az elnök végre felfogja ezeket a szavakat. A helyes következtetések levonása után lenne még bőven tennivalója.