Nem mintha nem volna régen háború folyamatosan Palesztinában és Irakban, a nyár óta az sem számítana újdonságnak, hogy háború van (megint) Libanonban is. Újdonságnak az számítana, hogy 1973 óta először belekeveredhet Szíria, és vadonatúj közvetlen szereplőként Irán. Meglehet, Bush amerikai elnök szerencsétlen megfogalmazása a Gonosz tengelyéről önbeteljesítő jóslattá válik, Irán és Szíria tényleg tengelyt akaszt Amerikával és térségbeli szövetségeseivel.

Ez már vadonatúj háború lenne. Washington erőit leköti Irak, a nyugat-európai szövetségesekét Afganisztán, Izrael megégette az ujját Libanonban, és bőven van tartanivalója Irántól. Ezzel együtt Amerika és Izrael még mindig sokkal erősebb összes potenciális ellenségénél - de nem biztos, hogy a nyers erőarányok számítanak. Hiszen: egy vagy több újabb fegyveres konfliktus, nyerje meg akárki és akárhogy, egyik válsággócban sem vezet sehova. Irak nem lesz konszolidáltabb, Szíria és Irán nem lesz engedékenyebb, arab Palesztina nem lesz nyugodtabb, sőt. Libanon meg esetleg nem lesz többé, mert szétrobban.

És vele szétrobban szinte minden, ami a Nyugat és a Közel-Kelet véres, zavaros kapcsolatában - legyen jó vagy rossz - egyáltalán épen állt, működgetett jól vagy rosszul. Végzetesen "letisztul" a képlet, olyanra, amilyet a muzulmán szélsőségesek látni és láttatni akarnak, Amerika és a zsidók a hithű muzulmánok ellen, úgymond. Úgymond? Hiszen tényleg. Hol Amerika, hol Izrael, hol Nagy-Britannia lép föl valakik ellen, utána meg németek és franciák "békefenntartanak". Pedig dehogyis. Irakban sem irakiak harcolnak a külföldiek ellen (legalábbis nem ez a jellemző), hanem síita és szunnita irakiak egymás ellen. Még pontosabban: radikális síiták radikális szunniták ellen. Ha Libanon lángba borul, ugyancsak a felekezeti radikalizmus lesz az ok - és ezt nem én mondom, hanem az ottani síita nagyajatollah meg a szunnita főmolla. Annyi a különbség, hogy ők nem általában hibáztatják a radikalizmust, hanem konkrétan - a másikét.

Ilyen helyzetben próbál közvetíteni a német külügyminiszter, tegnap éppen Jeruzsálem és Damaszkusz között ingázva. Steinmeier azt mondja a feleknek, hagyják békén Libanont. Adjanak neki és benne a demokratikus erőknek esélyt arra, hogy saját erejükből egyezzenek ki egymással. Jól hangzik, kérdés, hogy a libanoni radikálisok mit szólnak ehhez.

És ez most már olyan kérdés, amelynek megválaszolásától függ, lesz-e újabb nagy háború a Közel-Keleten. Pontosabban: még hány nagy háború lesz a Közel-Keleten?