Tizenhárom új főiskola alakulhat
Ha biztosan be akarsz jutni valahová, hogy legyen diplomád, menj tanító- vagy tanárképzőbe! - így hangzott a kilencvenes évek elején a jó tanács. Az ilyen oklevelekkel Dunát lehetne rekeszteni, és most túl sok a tanító és a tanár. Persze nem csak a pedagógusok kerültek nehéz helyzetbe. Az ügyvédi kamara vezetői is arról panaszkodnak, hogy túlzsúfolt a pálya. Sok más szakmában is túlképzés van, bizonyos fontos szakmák iránt viszont nincs érdeklődés. A kormány ezért próbálja a felsőoktatást a munkahelyek igényeihez igazítani. A jó minőségű oktatás érdekében pedig kevesebb, de nagyobb teljesítményre képes oktatási intézményt tartana szükségesnek. A valóságban a Felsőoktatási Regisztrációs Központ asztalán jelenleg 13 új felsőoktatási intézmény alapítási kérelme fekszik.
Most 72 államilag elismert egyetem és főiskola működik Magyarországon: 36 állami, 36 pedig egyházi, alapítványi vagy önkormányzati fenntartású. Ezek mindegyike kapott eddig állami támogatást, vagyis államilag támogatott képzésre vehetett föl hallgatókat. Hogy mennyit, azt - még a felvételi eljárás előtt - "leosztották". Jövőre csak azt határozzák meg, hogy hány hallgatót tud fogadni az adott intézmény. Ezt a kapacitást pedig aszerint töltik föl államilag támogatott, illetve költségtérítéses hallgatókkal, hogy milyen arányban jelentkeztek oda magas pontszámú felvételizők. Minél több és minél magasabb pontszámú diák jelentkezik egy intézménybe, annál magasabb lesz az államilag támogatott hallgatók aránya.
Az új rendszer nem titkolt célja, hogy csökkenjen a felsőoktatási intézmények száma. Így ugyanis az az egyetem vagy főiskola, ahová kevés és alacsony pontszámú diák jelentkezik, csak a költségtérítéses hallgatók pénzéből lesz kénytelen fönntartani magát, ha abból nem sikerül, lehúzhatja a rolót.
A kormányzati elképzelések azonban szemmel láthatóan nem zavarják azokat, akik új intézményt szeretnének alapítani. Bakonyi László, a Felsőoktatási Regisztrációs Központ főigazgatója szerint többnyire olyan intézmények adnak be alapítási kérelmet, amelyek középfokú iskolaként vagy másik egyetemhez kapcsolódva már folytatnak képzést. Abból indulnak ki, hogy a náluk tanuló diákok megfelelő bázist alkotnak majd. Ilyen például az a budapesti művészeti iskola, amely most főiskolaként is szeretne működni.
A legtöbb leendő intézmény egyébként gazdasági képzést folytatna, de van, amelyik a jog, az informatika, a természettudomány vagy a hitélet területén próbálkozna. A kérelmezőknél először azt vizsgálják, hogy gazdaságilag képesek lennének-e fönntartani magukat, s megteremteni az oktatás feltétételeit - államilag támogatott hallgatókkal ekkor egyáltalán nem számolnak. Ha igen, akkor nyilvántartásba veszik őket: a 13 kérelmező közül háromnál ez már megtörtént. Ezt követően mérlegelik: rendelkeznek-e megfelelő oktatói gárdával, tantermekkel és két alapszakon szakindítási akkreditációval. Ha mindent rendben találnak, az intézmény megkapja a működési engedélyt: ilyet eddig a leendő Wekerle Sándor üzleti főiskola kapott.
Korábban az akkreditációs bizottságon múlott, hogy milyen feltételeket szab a leendő intézményeknek. Most a jogszabály részletesen előírja, milyen feltételeknek kell megfelelniük, például hány minősített oktatót kell alkalmazniuk, s hány tanteremre van szükség. A végső döntést az Országgyűlés hozza meg a leendő egyetemek és főiskolák ügyében.
