Mert lehet, hogy az elmúlt időszakra pár év távlatából úgy emlékezünk majd vissza, mint a nyugdíjak és a nyugdíjasok aranykorára. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a magyar nyugdíjak nem magasak - a korábbi keresetekhez viszonyított arányuk átlagosan 64 százalék, ami nagyjából megfelel a nemzetközi trendnek -, ám a most nyugdíjba menők korábbi jövedelmük 75-80 százalékával számolhatnak kezdő ellátásként. Ez a minimálbéresek számára persze nagyon kevés pénz - számítások szerint 40 évnyi munkaviszony után úgy 38 ezer forint -, annál azonban még mindig több, mint amenynyire járulékaik alapján "biztosításmatematikailag" szert tettek. És egyre többen számolhatnak a tisztes öregséget lehetővé tevő 150 ezer forint közeli, vagy azt meghaladó nyugdíjjal.

Miközben tehát a többség a lehetőségek fölötti mértékben kap, mindenki becsapva érzi magát. Hiszen ott van a lyuk a nyugdíjalapban, és ezt a most elfogadott módosítások csupán átmenetileg tömik be. Pillanatnyilag ellensúlyozhatják valamelyest a Fidesz-kormány tetemes járulékcsökkentését - a kiesés hatását akkor aligha mérték fel -, vagy a 13. havi nyugdíj bevezetését, ami nyolc százalékkal növelte a nyugdíjkiadásokat.

A tegnap elfogadott változtatások legföljebb fazonigazításnak mondhatók, reformnak aligha. Annak lényege ugyanis az, hogy az embereket szempontjaik, reakcióik megváltoztatására készteti. Amennyiben inflációkövetővé teszik a nyugdíjemelést - mint azt sokan sürgetik -, a kereseteket is követő svájci indexálás helyett az történik, hogy a lakosság harmadát kiszorítják a remélt életszínvonal-emelkedésből. Ettől buzgóbb járulékfizetők aligha lesznek. Miként a korhatáremelés sem változtat azon, hogy az idős társadalom is "szétesik" kiskeresetű, "fehéren" alig-alig dolgozókra, és a biztos státuszú jól képzettekre, akiknek nyugdíja között is legalább tízszeres lesz a különbség. A nyugdíjrendszerünkre középtávon leselkedő veszély még nem az, hogy túl kevés a fiatal, hanem, hogy túl kevesen dolgoznak, vagy legalábbis fizetnek járulékot.

A valódi reformnak ezen kell változtatnia. Az agytrösztök most szusszannak egyet, feltehetően januártól várhatóak az újabb ötletrohamok, milyen módszerrel regenerálható, ha egyáltalán lehetséges, a nemzedékeken belüli és nemzedékek közötti szétmálló szolidaritás, ami minden kötelező és társadalmi szintű nyugdíjrendszer lényege. Nagy valószínűséggel azonban a reformot elsőnek a politika régióiban kell kezdeni. Mert nyugdíjrendszer van jó néhány fajta-féle a világon. Érdekes módon ott, ahol az emberek többsége megbízik a politikai és gazdasági elitben, betartja a játékszabályokat - szinte a változatoktól függetlenül -, működőképes a nyugdíjrendszer. Ahol viszont átvitt értelemben az "ököljog" szabályai uralkodnak, nincs az a módszer, melynek segítségével az állampolgár - kivételesen itt és most - komolyan venné az állam ígéretét.