Tömegtüntetéssé vált a temetés
Bejrút
Volt viszont egy nagy hiányzó: Emile Lahud államfő. Ő az elnöki palotában maradt, sőt a tömeg arról suttogott, hogy erős biztonsági készültséggel vette magát körül, mert attól tartott, hogy a gyászolók majd a palotához vonulnak. Lahudnak van némi félnivalója: a libanoni politikusok közül ő Damaszkusz leghívebb szövetségese. Márpedig a temetés egyfajta Szíria-ellenes tüntetéssé alakult tegnap Bejrútban. A résztvevők meggyőződése szerint a politikai gyilkosságot Damaszkuszban rendelték meg.
Bejrút központja, a tengerparton fekvő Mártírok tere hosszú ideje nem látott ekkora tömeget. A főváros utcáit gyakorlatilag lezárták, hogy a külvárosok felől már kora reggel óta a gyászszertartás helyszíne felé hömpölygő tömeg el tudjon vonulni. Dél felé már egy tűt sem lehetett volna leejteni a főtéren. Százezrek gyűltek össze, hogy kifejezzék a kegyetlen gyilkosság miatti tiltakozásukat. A hangszórókból a meggyilkolt miniszter korábbi, lelkesítő beszédei, a keresztény Falangista párt és a Nyugat-barát Március 14 mozgalom himnuszai hallatszottak. A cédrusos libanoni zászlók erdejében felbukkanó transzparensekre a tavaly február óta tartó gyilkosságsorozat áldozatainak arcképe mellett Független, szabad Libanon és a "Kultúránk az élet" jelszavakat ragasztották fel.
"Bassár el-Aszad a libanoniakat nem tudja elnyomni" - mondja egy a húszas éveiben járó, kezében a falangisták zászlaját hordozó fiatalember. "Pierre Dzsemajjel a függetlenség mártírja, szuverenitásunkat pedig készek vagyunk az életünk árán is megvédeni."
A lelkes frázisok közé azonban pesszimista hangok is vegyültek. "Itt nemcsak Dzsemajjelt, hanem egész Libanont is temetjük" - jegyzi meg halkan a középkorú Adnan, a hegyvidéki maronita keresztényekére emlékeztető dialektusban, miközben háza kapujából a tüntetőket szemléli. "Ez a demonstráció a libanoniak megosztottságát fejezi ki." A felvonuláson valóban csupán az egyik politikai oldal támogatói jelentek meg. A gyászszertartás alkalmával felszólaló politikusok és közéleti emberek sem a nemzeti egységre szólítottak fel. Arra buzdították az embereket, hogy mutassák meg, a síitákkal, és a Michel Aun tábornok vezette ellenzéki keresztényekkel szemben ők alkotják a többséget. Az utcákon falkákban elvonuló fiatalok letépkedték az ellenzék plakátjait, miközben hangosan szidalmazták Emile Lahud köztársasági elnököt és Haszan Naszrallahot, a Hezbollah főtitkárát. A drúzok tradicionális fejfedőjét és pólóján Valid Dzsumblatt "Haladó Szocialista Pártjának" a jelvényét viselő tizenkilenc éves Szabri szerint "nem csak a turbánosnak vannak fegyverei Libanonban. És ha arra kerül sor, leszámolunk velük."
Az, hogy a demonstráció békésen zajlott, talán csak a szokásosnál jóval nagyobb rendőri és katonai jelenlétnek volt köszönhető. A város felett mindenütt a hadsereg helikopterei köröztek. Sok helyen pedig páncélosok vigyáztak, hogy ne történhessen semmiféle rendbontás.
