"Meglásd, újra háború lesz"
- Igen - bólint rá a vele szemben ülő ember. - Emlékszel, akkor is egymást érték a politikai leszámolások. Most itt ez a Dzsemajjel-gyilkosság. Tavaly február, Hariri volt miniszterelnök megölése óta nem is tudom hányadik merénylet már. Nem ússzuk meg, meglásd, újra háború lesz.
A döbbenet, s a polgárháborútól való félelem tapintható Bejrútban. Pierre Dzsemajjel, a harmincas éveinek közepén járó miniszter szimbolikus személyiség volt. Nagyapja a véres múltú keresztény Falangista párt alapítójaként híresült el, nevéhez fűződik a tizenöt évig tomboló polgárháború kirobbantása is. A miniszter erőszakos halála tovább mélyíti az árkot, amely a libanoniak közt húzódik. A 25 éves Josephfel, a Dzsemajjel család tagjával Bejrút pompás kikötői negyedében, a Falangista párt ifjúsági szervezetének székháza előtt beszélgetek. Szerinte a gyilkosság része annak a sorozatnak, amely azokat a vezető személyiségeket kívánja likvidálni, akik ellenállnak a szíriai-iráni befolyás kiterjesztésének Libanonban. Az időzítés pedig nem véletlen, hiszen az ENSZ BT a gyilkosság napján kellett, hogy elfogadja a Hariri ügyében felállítandó nemzetközi bíróság alapító dokumentumát. Joseph azt mondja: "Izrael az első és örök ellenségünk, de Szíria rögtön utána következik. Ha Damaszkusz ügynökei háborút akarnak, mi állunk elébe."
Nyugat-Bejrút szunnita negyedeiben a toronyházak falára mindenhol Rafik el-Hariri arcképét ragasztották azzal a felirattal, hogy "Nem felejtünk!" Az utcákon tüntetők vonulnak hatalmas cédrusos, libanoni zászlókkal és "Függetlenség 2005" feliratú transzparensekkel. Ők szintén a "Damaszkusz- Teherán" tengelyt vádolják a gyilkosság végrehajtásával. A Mohamed prófétáéra emlékeztető, vörös hennával festett szakállt, és fehér fejfedőt viselő Abu Ziad az egyik mecset bejáratánál üldögél. Teáját szürcsölve és "rózsafüzérét" morzsolgatva nézi a demonstrálókat. Ő meg van győződve, hogy a síiták keze van a dologban, akik szerinte az iránihoz hasonló iszlám köztársaságot akarnak létrehozni Libanonban.
Bejrút déli külvárosa, a síita negyed felé közeledvén egész más kép fogad bennünket. Nyoma sincs már a Párizsra emlékeztető patinás épületeknek, a fényes kirakatoknak. Az egymás hegyén-hátán felhúzott épületek egy része romokban hever a nyáron lezajlott libanoni-izraeli háború óta. A szűk utcákon mindenhol Khomeini ajatollah és a Hezbollah harcosainak képét látni. Az itteniek szerint csupán Izraelnek és Amerikának állhatott érdekében Dzsemajjel megölése, hogy az amúgy is megosztott vallási kisebségeket egymás ellen ugrassák. A barna köntöst és fehér turbánt viselő Ahmed Juszuf sejk, az egyik helyi mecset felelőse szerint Tel-Aviv felekezeti háborúban akarja a Hezbollahot meggyengíteni, hogy aztán kiterjeszthesse gazdasági és politikai befolyását Libanonra.
Ghasszan Haddad történésszel, a Jezsuita Egyetem oktatójával a keresztény Asrafije negyed egyik kávéházában beszélgetünk. Úgy véli, Szíriának egyáltalán nem állt érdekében a gyilkosság, hiszen kapcsolatait normalizálni igyekszik az EU-val, és egyes nyugati hatalmak hallgatólagos beleegyezésével egyre nagyobb teret nyer Irakban. Szerinte Libanon legfőbb problémája, hogy európai értelemben vett pártok helyett kiskirályok, klánvezérek uralják a politikai életet, akik személyes és családi érdekek mentén viszálykodnak egymással. Most mindenki arra gyanakszik, hogy egyik vagy másik külföldi hatalom áll a Dzsemajjel-gyilkosság hátterében, amit nem lehet kizárni. Azonban arra senki nem gondol, hogy az iparügyi miniszter esetleg családok közötti konfliktus áldozata lehetett.
