A Rövidre vágva, a Kansas City, A játékos, a M.A.S.H. és a Nashville alkotójának legutóbbi műve, a Praire Home Companion (Az utolsó adás címmel december 7-én mutatják be a hazai mozik) című zenés darabja az életszeretet filmje. A mozi egy elképzelt utolsó rádióadás története - a mesteri Altman szól belőle hozzánk, aki zseniálisan idézte meg a mindennapok apróságokból összeálló szépségét. De tulajdonképpen így jellemezhetnénk az egész életművet.

- A film a mindennapok reflexiója, a valóság tükörképe. Teljesen más lenne, ha egy évvel korábban vagy később forgatom le - mondta még februárban lapunknak Robert Altman. Színészeivel sosem ismételtette meg a jeleneteket, mindig az első, a spontán felvételt használta.

A Praire Home Companion méltó lezárása az életműnek. A sors iróniája, hogy a producerek nem bíztak abban, hogy az idős mester le tudja vezényelni a filmet, ezért helyettesnek leszerződtették a Boogie Nightsot és a Magnóliát jegyző Paul Thomas Andersont is.

- Reménykedtek, hogy feldobom a talpam, és Paul Thomas Anderson jobb filmet készít majd, mint én - viccelődött akkoriban Altman. A 2006-os Oscar-díj-kiosztón - amelyen életműdíjjal tüntették ki - pedig azzal tréfálkozott, hogy ezzel nem lehet őt elhallgattatni. Nem is. Örökké emlékezni fog rá a filmtörténet. Azaz mi, a nézők.