Jelentősen csökken a felsőoktatásban - 7500-ról 5600-ra - az államilag támogatott esti és levelező tagozatos helyek száma a következő tanévben. Úgy tudjuk: a számot később tovább csökkentenék, sőt, az államreform-bizottság egyik tervezete meg is szüntetné e képzési forma állami támogatását.

Mindez tovább nehezíti azoknak a helyzetét, akik munka mellett szeretnének diplomát szerezni. Államilag finanszírozott levelező vagy esti képzést eddig is nehéz volt találni a felvételi tájékoztatóban. E képzések nagy része ugyanis költségtérítéses formában indul. Alapképzésben levelező tagozatra több mint kétszer annyi hallgatót vettek föl az idei tanévben költségtérítéses (14 148), mint az államilag támogatott formára (6144). A diplomásképzésben már tízszeres a különbség: költségtérítéses formára 4871 hallgató került be, az államilag támogatottra pedig csak 458.

A munka mellett tanulni vágyók így könnyen kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy - ha valahol - csak a munkahelyüktől több száz kilométerre lévő egyetemeken találnak céljaiknak megfelelő, állami támogatású levelező szakot. Sokszor azonban a sikeres felvételi után jön még a hidegzuhany: munkaidőben vannak az előadások, a konzultációs és a vizsgaidőpontok.

Az egyik vidéki egyetem levelező tagozata például minden hónapban öt egymás utáni munkanapon tartja az órákat, amelyeken kötelező megjelenniük a hallgatóknak. Ez vizsgák nélkül is 20 szabadnapot feltételez egy félévben, márpedig egy pályakezdő munkavállalónak egész évben összesen van ennyi szabadsága.

Tavaly egy távoktatásos képzésre járó hallgató emiatt az oktatási jogok biztosához fordult: azt szerette volna elérni, hogy ne hétköznap délután vizsgáztassanak az oktatók, és ne munkaidőben legyenek a konzultációk. Ő ugyanis olyankor dolgozik - ezért választotta éppen ezt az oktatási formát. Aáry-Tamás Lajos akkor azt mondta lapunknak: a jogszabályokból az olvasható ki, hogy a távoktatásos, esti vagy levelező tagozatra járó diákoknak egyénileg kell egyeztetniük a konzultációs és a vizsgaidőpontjaikról.

Erre azonban csak néhány intézményben van lehetőség. Az esetek nagy részében a hallgató inkább csak arról dönthet: beiratkozik-e a megadott feltételek mellett az intézménybe, vagy sem.

Azt, hogy a felsőoktatás államilag finanszírozott nappali helyeit hozzá kell igazítani a munkaerőpiac követelményeihez - el kell fogadnunk, mert senkinek sem jó, ha évről évre növekszik a munkanélküli diplomások száma. Ám, hogy e logikát kiterjesztik az esti és levelező tagozatokra, főként pedig érvényessé teszik az első diplomára is, az megbocsáthatatlan bűn. Az ezekre a helyekre pályázók munka mellett szeretnének diplomát szerezni, s nyílván nem azért dolgoznak, mert milliomosok. Abból élnek, amit keresnek, s aligha jut még tandíjra is. Ám, ami még nagyobb bűn: ezzel végleg befagyasztják a társadalmi mobilitást. Akinek nincs pénze, lehet agya, de akkor sem jut előbbre jottányit sem. Kinek jó ez? F. R.