- Mekkora hatással volt önre Andrej Tarkovszkij?

- De jó lenne csak úgy bemondani, hogy "igen, bizony", mert ő a filmtörténet legnagyobb mestere. Ám ez nem ilyen egyszerű. Ami a film műfaját illeti, mindenképpen befolyásolt a Stalker, de kerültem az ő egyéni szimbólumrendszerét. Például nála elengedhetetlen a víz, ezért én nagyon visszafogottan használtam ezt az eszközt. Lehet kapcsolatot találni a hosszú snittek, jelenetek tekintetében, de itt már nem Tarkovszkij, hanem Jancsó Miklós filmnyelve ihletett meg. Míg Tarkovszkijnál minden szigorúan precíz, kiszámítható, ha úgy tetszik, dokumentarista, Jancsó kamerája nagyon kíváncsi: ide-oda mozog, bepislant mindenhová, ahol valami érdekes történhet.

- Akkor ezek szerint nem konvencionális módon készült Az ember gyermeke. Mit szólt ehhez a gyártó stúdió?

- Amikor a stúdiószabályok szerint forgat az ember, nagyon gyorsan halad a munka. Több stáb dolgozik, rengeteg kamerával, mindenkinek megvan a feladata. Van, aki kizárólag a lövéseket veszi fel, mások a kaszkadőrrel dolgoznak, a rendező pedig felvehet egy-két közelit az aktuális főszereplő sztárral. Ez nálam nem így működik. Amikor a tizedik forgatási napon még mindig nem vettünk fel egy jelenetet sem, nagyon idegesek voltak. Pedig megegyeztünk, hogy mindent elpróbálunk először. Amikor úgy éreztem, hogy készek vagyunk, a tizenegyedik napon hosszú jeleneteket rögzítettünk. Ha ilyenkor nem sikerül, véged van, de ha igen, annál nincs jobb érzés a világon.

- Ha ilyen szabadelvű alkotó, mi szüksége volt arra, hogy elvállalja a Harry Potter harmadik részét?

- Már megvolt Az ember gyermeke forgatókönyve, amikor felajánlották a Harry Potter és az azkabani fogoly rendezői székét. Nem bántam meg, mert azt a rengeteg tapasztalatot, amit a brit filmiparról szereztem, most hasznosíthattam. Másrészt kialakult az a bizalom irántam, amelynek köszönhetően aztán elkészíthettem egy drága rétegfilmet. Meghallgattak, tiszteletben tartották az elképzeléseimet, sehol sem akarták eladhatóbbá alakítani Az ember gyermekét. Köszönöm, Harry Potter!

- Miért Nagy-Britanniát választotta a film helyszínéül?

- Ahhoz, hogy egy sci-fi jó legyen, elképzelhetőnek kell lennie. Egy elszigetelődött ország pedig csakis egy gazdaságilag stabil sziget lehet, azaz Nagy-Britannia vagy Japán.

- Számos vallási szimbólum van elrejtve a filmben. Miért?

- Mert minden ember reménykedik valamiben, valakiben. Direkt nem akartam egyetlen egyház vagy vallás tanai mellett sem "kampányolni", ezért inkább csak szimbólumokat és archetípusokat használtunk. Nem akartam vallásos filmet készíteni, de kikerülhetetlen a kérdés már csak azért is, mert maga a forgatókönyv bibliai alapokon nyugszik, a szereplők pedig a megváltást és a szent földet keresik. Nem szeretném, ha felszínesnek tartanának, de a mai civilizáció embere csupán a jéghegy csúcsát akarja látni. Annyira reális szerettem volna lenni, amennyire csak lehetséges.

- Ehhez pedig hozzátartozik az erőszak?

- Engem is nagyon megviselt. Nem szeretnék több olyan filmet rendezni, amelyben embereket mészárolnak le. Bármennyire tudtam, hogy ez csak egy forgatás, folyamatos rémálmaim voltak. Mindemellett az erőszak hozzátartozik a világunkhoz, a reményhez a fájdalmon keresztül vezet az út. A remény elvesztése pedig egyenes út az ideológiákhoz, és ettől a ponttól kezdve lesz az ember mások által fel- vagy akár kihasználható. Sőt, korunk vallása lassan az ideológia. Mindenki másra mutogat. Még az úgynevezett demokráciák is fals rendszerek. Angliában például kormányozhat egy a szavazásokon mindössze húsz százalékot elért párt. Itt folyik össze a három fogalom: az ideológia, a remény és vallás ma már elválaszthatatlan fogalmak, egymás nélkül értelmetlenek.

- Ezek nem túl lelkes szavak.

- Miért kéne annak lenniük? A világ jelen pillanatban visszafejlődik. Egyre inkább előtérbe kerülnek olyan témák, amelyeket lassan már el is felejtettünk. Például korunk egyik nagy dilemmája ismét a bevándorlás. Koncepciókat ütköztetnek, de senki sem teszi föl a konkrét kérdést, hogy mi miért történik manapság. Vagy például az emberiesség. Míg az 1950-es és 60-as években ez még konkrétan jelentett valamit, ma már szerintem senki sem tudja definiálni. Egyre kevesebb az egyén, egyre nagyobb a tömeg. Megdöbbentő, hogy felnőtt egy olyan generáció, amelyet semmi sem érdekel. Őket nagyon könnyű irányítani a fogyasztói társadalom égisze alatt.

- Az ember gyermekét ébresztőnek szánja?

- Nem hiszem, hogy a film mint médium bármit megváltoztathat. De szeretném, hogy legalább valamilyen hatása legyen. Csupán abban, hogy nyitottak legyünk másképp látni a világon zajló folyamatokat. Hogy a társadalom ne higgye azt, hogy a civilizáció előrelépése a gazdasági mutatókon múlik, mert ez csak egy vékony réteg érdekeit szolgálja. A változás lehetőségét kellene újra felfedezni.

Velence-Budapest, 2006. november

ALFONSO CUARÓN

1961. november 28-án született Mexico City-ben. Generációjának egyik legkeresettebb rendezője. Legutóbb a Harry Potter és az azkabani fogoly (Harry Potter and the Prisoner of Azkaban) című filmmel ért el kirobbanó sikert világszerte. J. K. Rowling, a Harry Potter-könyvek szerzője személyes kedvencének nevezte Cuarón filmjét, amely a regénysorozat harmadik kötete alapján készült. Ezt megelőző filmje, az Anyádat is (Y tu mamá también) Oscar- és BAFTA-díj-jelöléseket hozott neki. Első filmje a Sólo con tu pareja című fekete vígjáték volt, amely 1992-ben a legnagyobb kasszasiker volt hazájában. További jelentősebb filmjei: Murder Obliquely, A kis hercegnő (A Little Princess; Oscar-díj-jelölés), Szép remények (Great Expectations).

"Nem szeretnék több olyan filmet rendezni, amelyben embereket mészárolnak le"