egyetemi oktató

(Amint utóbb kiderült, a kormányfő és igazságügyi minisztere aztán kegyesen helyt adott ezeknek az esengéseknek.) Demszky Gábor, a demokratikus ellenzék egyik legendás figurája kérelmét olyasmivel indokolta, hogy a "vasprefektus" lemondatása az október 23-i akció dezavuálása lenne, veszélyeztetné a közbiztonságot, hiszen ezentúl a rendőrök nem lehetnének biztosak benne, hogy jogszerű és szakszerű köztéri tevékenységükből nem lesz-e valamiféle kellemetlenségük.

Megáll az ész.

Nem titok - én is kifejtettem újabban a HVG internetes változatában (hvg.hu) -, hogy a rendőrség akciói úgy törvényesek, hogy a szerv betartja a nézetem szerint alkotmányellenes rendőrségi, szolgálati és nemzetbiztonsági törvényt, amely ellen meggyőződéses liberálisok hosszú évekig harcoltak. Ezek a törvények gúnyt űznek a jogállam eszméjéből, ellentmondanak számtalan alapjogi egyezségokmánynak, konvenciónak, nemzetközi szerződésnek, EU-alapelvnek és jogi normának, ám a parlamenti pártok így látták jónak. A liberális jogvédőket leintették és megmosolyogták. Azok a jobboldaliak nem utolsósorban, akik most tiltakoznak a jogsértések miatt. Az aggasztó jelenségek már régóta sokasodnak, én éppen egy évvel ezelőtt soroltam föl őket hírlapi cikkben (T. G. M.: "A rendőrállam egészségére", Népszava, 2005. november 28.).

Mindennek ellenére az SZDSZ valamelyest garanciának tetszett a többi párttal szemben, mert múltja folytán legalább képmutatásra kényszerült. Legalább tetszelegnie kellett a humanista, toleráns, pluralista szervezet színeiben, hiszen szavazói ezt - hála istennek - jó ideig elvárták tőle. Az SZDSZ embertelen gazdaságpolitikája és antiszociál-politikája nem jobb, nem rosszabb a többiekénél. De legalább szóban ki kellett állnia "az emberi jogok" mellett, s evvel hivatkozási alapot teremtett, befolyásolta a jogpolitikai légkört, sőt: lehetőséget teremtett néhány valóban szabadságszerető jogász, kisebbségi jogvédő, szakember és aktivista tevékenységének. Olykor egészen meggyőző diszkriminációellenes ötletekkel állt elő, még kormányon is - Magyar Bálint antiszegregációs programjáról ma nem sokat hallani, a program bajnoka, Mohácsi Viktória pedig Brüszszelben csücsül.

Nem sok ez, de még mindig több, mint amit a rendpárti egységfront embergyűlölői eddig fölmutattak.

Mostanáig.

Mostanra kiderült, hogy ha a vélelmezett politikai ellenfélről van szó, akkor nincsenek többé osztatlan és oszthatatlan emberi jogok.

Klasszikus a kép: a tehetetlen, megbilincselt fogoly kínzója lába előtt fetreng, fölé magasodik az álarcos, sisakos, arcvédős, lábvértes, szöges csizmás, pajzsos, géppisztolyos, revolveres, viperás, gumibotos, gázpermetes óriás. És üti. Üti. Üti. Gumilövedéket lő öt méterről a szemébe.

Rúgja.

Gyalázza.

Leköpi.

Az elnyomó rendőrállam jelképét, a "vasprefektust" pedig maradásra óhajtják bírni a liberális párt legfontosabb vezetői - bár szerencsére a kevésbé fontos vezetők halk, elhatárolódó hangokat hallatnak, noha nem a legeslegnagyobb nyilvánosság előtt.

A Szabad Demokraták Szövetsége, amelyben én is voltam egykor valaki, volt valaha valami. Az új köztársasághoz leghűségesebb mozgalom. A szabadságnak mint újdonságnak a politikai-metaforikus összefoglalása. Szép volt és fiatal.

Kedves szabad demokraták, legalább a múltra ne hozzatok szégyent, a jelen úgyse ér sokat. Oszlassátok föl a pártot, hagyjátok a fenébe az egészet. Már minden hiába. Demszky levele után, higgyétek el, nem lehet többé szabad demokratának lenni. Jobb lesz nektek is - és mindenkinek.