Az "utca embere" reménytelenül fürkészi a jövőt. Sokan félnek attól, hogy visszatér az 1975-90 közötti véres időszak, hiszen a társadalom gyakorlatilag ismét két részre szakadt. Noha a feszültség oka alapvetően politikai jellegű, Libanonban érthető, hogy jellemzően felekezeti színezetet ölt. A kormány többségét kitevő, nyugatbarát és Szíria-ellenes Március 14-e mozgalmat a szunniták többsége, a drúzok és egyes keresztények támogatják. Az ellenzék mögött a síiták és a keresztények többsége áll. A legmélyebb árok a két nagy muzulmán felekezet között húzódik. A szunniták szerint a síiták Iránhoz hasonlóan iszlám kormányzatot akarnak létrehozni, amely Teherán és Damaszkusz pórázán mozog majd. A síiták viszont azzal vádolják vallási ellenlábasaikat, hogy a szunniták lepaktáltak Izraellel.

A legfrissebb események tükrében a Rafik Hariri exkormányfő meggyilkolásának ügyében felállítandó nemzetközi bíróság kérdése az, ami zátonyra futtatta a tárgyalásokat a Március 14. mozgalom és ellenzéke között. A két fél az ENSZ által létrehozandó bírói testület alapdokumentumának szövegén nem tudott megegyezni, így annak felállítása aligha lehetséges a megszabott határidőn belül.

Miután a tárgyalások egyelőre sikertelenül záródtak, a két fél azonnal médiaháborút indított egymás ellen. A Március 14. mozgalom frakcióvezetője, Saad Hariri, a meggyilkolt politikus fia kijelentette, hogy szerinte a síita miniszterek azért mondtak le, hogy megakadályozzák a nemzetközi bíróság felállítását. A síiták viszont arról beszélnek, hogy a miniszterek lemondása valójában a tiltakozás egy módja.

A tárgyalások elakadása után mindkét fél azzal fenyegetőzik, hogy utcára szólítja híveit, és tüntetésekkel kényszeríti ki az akaratát. A nyár háborút hozott, a tél meg polgárháborút hoz? - faggatják-ijesztgetik egymást a kávézók teraszán ülő bejrútiak.