Rózsaszín bombázók
A gárda ugyanis nem tipikus itáliai squadra: ebben az idényben már volt 4-3-as és 5-3-as diadala is (a Regginával, majd a Cataniával szemben). Támadó felfogására jellemző, hogy eddig csak egyszer nem sikerült gólt szereznie - ki is kapott az Empolitól -, ellenben kilenc olyan mérkőzésen van túl, amelyen legalább kétszer megzörgette a hálót.
Ez részint Francesco Guidolin edzőnek, s főként az Amauri, Corini (6-6), De Michele (5), Bresciano (3) négyesnek köszönhető: mint azt a zárójeles számok jelzik, e kvartett tagjai húszat vállaltak magukra a huszonhat dugóból. Közülük Bresciano ausztrál, míg Amauri brazil, de olyan szambás, aki huszonhat évet élt már, és még egyetlen alkalommal sem gondoltak rá hazája válogatott keretének összeállításakor. Ezért Olaszországban felvetődött, hogy honosítják a csatárt, hátha hasznára lehet az éppenséggel világbajnoki címvédő azúrkék együttesnek... (Ilyen alapon Fabio Simplicio is megkörnyékezhető, mert a huszonhét esztendős védekező középpályás sem szerepelt még a brazil válogatottban, legföljebb anynyit mondhat el magáról, hogy a Sao Paulo FC-ben együtt játszott Julio Baptistával és Kakával.)
Világbajnoka egyébként már több is volt a klubnak, elvégre egy ideig Palermóban futballozott az első vb hőseinek egyike, az uruguayi Scarone, majd az 1982-ben - Udinese-játékosként - aranyérmet nyert korábbi Juve-sztár, Causio. A létszám azonban az utóbbi időben nőtt meg jelentősen, hiszen az idei világbajnokságon Barone, Barzagli, Grosso, valamint Zaccardo is a Palermo csapatát képviselte, és e négy futballista klubtársa volt Toni, aki 2005 nyarán szerződött Szicíliából a Fiorentina együtteséhez.
Ám olykor az elsőséghez is nehéz hozzászokni, erre utal Andrea Barzagli és Cristian Zaccardo egybehangzó nyilatkozata. "Még nem vagyunk készek a bajnoki cím elnyerésére" - mondta előbbi. "Mindent megpróbálunk, hogy minél tovább az élen maradhassunk, de senki se csodálkozzék, ha a bajnokság végéig nem sikerül megőrizni a jelenlegi pozíciót" - tette hozzá a másik. Mindketten könnyen beszélnek, hiszen - ha eltekintünk az előző évad bundabotránytól befolyásolt sorrendjétől, a Palermo ötödik helyétől - a szicíliai garnitúra eddigi legjobb teljesítménye egy hetedik helyezés volt a Serie A-ban. Nem mostanában: 1935-ben...
A szurkolók persze már a scudettóról álmodnak - Ray Peterson Corina, Corina című dala kisebb sláger volt 1960-ban, mint napjainkban Palermóban a Corini, Corini... -, és semmi különös nincs abban, hogy a korábbi klubelnökről, Renzo Barberáról elnevezett stadion környékén egyszerre látják rózsaszínben és feketében a világot. A két hét múlva a vendég Interrel itáliai csúcstalálkozót (bizony azt!) vívó, a Milant a San Siróban 2-0-ra legyőző együttes színkombinációja ugyanis rózsaszín-fekete...
