A fogvatartottak számára az ,50-es években kilenc ipari és három mezőgazdasági üzemet hoztak létre, ezeket 1994-ben gazdasági társaságokká alakították. A cégek elkerülték ugyan a csődöt, mondta a konferencián Csere László bv-vezérőrnagy, országos parancsnok, de a válságot nem tudták kikerülni. Megszűnt a szériabútor-gyártás, létéért küzd a textilipari és a ruházati részleg, a cipőgyártás megrendelések híján van. Ez az oka annak, hogy a vállalkozói szférához fordultak.

Ma nyolc ipari és négy mezőgazdasági kft.-t működtet a bv, tavaly e cégek saját tőkéje 7,5 milliárd, nettó árbevétele 6,2 milliárd forint volt. Az adózott eredmény viszont mindössze 42 millió forintot tett ki. A tavalyi évben 4100 börtönlakó tudott dolgozni, a fennmaradáshoz és a továbblépéshez üzleti eredményre lenne szükség. Az árbevétel a versenyképtelen profil miatt stagnál, ecsetelte Kucsera Pál, a bv-társaságok koordinációs főosztályvezetője. Ezért mozgósítják most a magánszektort. A rabfoglalkoztatásnak egyébként régi hagyományai vannak. Volt idő, amikor az osztrák határcsendőrség egyenruháit magyar börtönökben varrták. A mai munkaruha-piac termékeinek jó része szintén börtönüzemekben készül.

A Duna-Mix Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. váci üzemépülete száz éve épült, és már a legelején dologházként használták. Ma a társaság ISO-minősítésű nyomdaipari termékek gyártásával foglalkozik, könyveket, hirdetési újságokat, szórólapokat is készít. Vácott emellett konfekció-, fémtechnológiai és asztalosüzemet is találunk. A társaság önmagát ajánló kiadványán azt olvashatjuk, hogy "a fogvatartottak naponta biztos megjelennek a munkahelyen (józanul)", illetve, hogy "nincs munkaruha-költség, étkezési hozzájárulás, közteher".

Az elítélteknek nincs munkaruhaigényük