A fiatalembernek valaki azt mondta, hogy Karacsiba kell repülnie, onnan vonattal mehet tovább Dubajba, ahol nagy szükség van a jól focizó afrikaiakra. Csak Pakisztánban jött rá, hogy félrevezették. Kóborolt a városban, mígnem egy bizonyos Mr. Smith egy templomban felajánlotta: segít továbbmenni Szingapúrba, de ottani barátjának el kellene vinni egy kis hagyományos afrikai gyógyszert.

Tochit 2004. november 24-én fülelték le a szingapúri repülőtéren, csomagjában 727,2 gramm heroinnal, s e drog csempészésére ott 500 gramm felett halálbüntetés áll, kegyelem nincs. Hiába volt a legjobb ügyvédek sora, a nemzetközi sajtó érdeklődése, Tochit halálra ítélték, noha a bíróság nem vitatta, hogy nem tudott a kábítószerről.  

Fellebbezését márciusban elutasították, és alighanem elutasítják a kegyelmi kérvényt is, mivel ilyen ügyben az elnök még soha nem adott kegyelmet. Ezt követően a 20 éves afrikai fiúnak már csak néhány hete van, s bizonyosra vehető, hogy az ítéletet egy pénteki napon, reggel 6 órakor hajtják végre, mert ez a hóhér ideje Szingapúrban.

Az Amnesty International elnevezésű nemzetközi emberi jogi szervezet adatai szerint Szingapúrban a legmagasabb a világon a kivégzések száma a lakosság létszámára vetítve: évente több száz embert ítélnek halálra, többnyire kábítószeres ügyekben. Egyébként a siralomházban van a pakisztáni "Mr. Smith" állítólag beteg barátja: a 33 éves, hontalan, afrikai Okele Nelson Malachy is. (MTI)