A csodálatos régi gépeket mûködés közben is láthatják majd a kiállítás megtekintõi

Reviczky Zsolt

Eszeveszetten pattog egy húszcentis villám a kerek lap és a szemközti pont között. A villámokat valójában egy gomb megnyomásával a műszaki múzeum munkatársa, Szunyogh Gábor szórja. - A XIX. századból származó szikrainduktor másolata - mutatja be egyik kedvencét, és végtelen szeretettel mesél a 210 ezer voltos feszültségről, a később ennek alapján feltalált röntgensugarakról. Ezalatt befűt egy gőzgépet, tekeri a Zégner Jánosról elnevezett kereket, a mai locsolók eszmei ősét; áramot vezet egy gázzal telt üvegcső két végébe, amitől a benne található szürke kőzetdarabkák kék, piros, narancs, zöld színben izzanak.

Mostantól ehhez hasonló kísérleteket is láthat a temérdek érdekes holmi mellett a látogató. Persze nemcsak ezek a titokzatos szerkezetek, hanem a gyűjtemény 17 ezer darabjának nagy része is működőképes. Egyelőre ezek egyharmada került elegáns, fémszínű tárolóvitrinbe - pár szavas kísérőszövegekkel.

Mindez azonban óriási lépés, ha figyelembe vesszük, a főváros egyik legmostohább sorsú intézményéről beszélünk. A gyűjtés megkezdése óta eltelt több mint száz év alatt már minden elképzelhető rémség megtörtént a múzeummal: különböző helyszínek között vándorolt az anyag. Kassai tartózkodása alatt "hirtelen" határon túlra került. Az 1954-es, újabb nekirugaszkodás után az alakuló gyűjtemény tizenkét évvel később kapott raktárépületet Lágymányoson. És bár a múzeumok talán legfontosabb sajátosságával, azaz kiállítóteremmel nem rendelkezett, 1973-ban múzeummá nyilvánították.

Így aztán már azon sem lepődött meg senki, hogy pár évvel ezelőtt felkerült az ingyenesen látogatható múzeumok listájára. Kiállításra alkalmas épülethez azóta sem jutott. Ígéretből persze mindig akadt bőven: legutóbb a Palme-házat, majd az óbudai Ganz gyár épületegyüttesének részét emlegették megoldásként az illetékesek. Ez utóbbi, kecsegtető ajánlat még most is terítéken van, olyannyira, hogy az intézmény örök optimista igazgatónője, Kócziánné Szentpéteri Erzsébet szerint már 2011 környékén megnyithatják a modern műszaki múzeum kapuit - a régi ipari műemlék felújított falai között. A közelgő költözésbe vetett hitet bizonyítja az is, hogy az igazgatónő arra kérte a belsőépítészt, Kerecsényi Zsuzsát, hogy a látványtár az utolsó porcikájáig mobilizálható legyen.

A sokéves hitegetés után azért ő is kicsit bizalmatlanná vált, már ami az ígéreteket illeti, és örömmel fogadta azt a minisztériumi támogatást, amely legalább a tanulmánytár kialakítását lehetővé tette. Most két nagyteremben embermagasságig bejárható a technika múltja: a legöregebb, 1730-as fölgömböktől kezdve a nyolcajtós szekrény méretű Ural számítógépen át a pavlovi reflexeket modellező óriáskaticáig és a gobelinrátétes amerikai gyártmányú hangszórókig bezárólag. Mindezt tematikus egységekbe rendezték: szekrényméterekben mérhető a fényképészet, a csillagászat, a számítástechnika, a geodéziai műszerek és a többi technikai eszköz történelme.

A Kaposvár utcai tanulmánytár megnyitására száz darabot sikerült restauráltatniuk, a többit egyelőre - pénzszűkében - csak megszabadították a portól. Komoly gondot fordítottak az akadálymentesítésre, emellett a látássérülteknek "kitapogatható" részleget, a hallássérülteknek elektronikus tárlatvezető készüléket készítettek.

Mindenkit nagyon várnak - mondja Szentpéteri Erzsébet -, az iskolásokat a kifejezetten nekik szervezett múzeumpedagógiai foglalkozásokra. Halkan hozzáteszi, az év végéig fizetni sem kell a belépőért. Utána azonban - mivel nem állandó kiállításként működnek, hanem tanulmánytárként - pénzt szednek a látogatóktól. Hogy mennyit, még nem tudják.