A német vállalatok általában elégedettek kelet-európai befektetéseikkel, és megtanulták külön kezelni a politikát és a gazdaságot. A visegrádi országban tapasztalható kormányválságok még nem késztetik menekülésre őket - fogalmazott berlini tudósítónknak a Német Ipar- és Kereskedelmi Kamara (DIHK) egyik illetékese Berlinben. Ezt megerősíti Dirk Wölfer, a Német-Magyar Ipari- és Kereskedelmi Kamara kommunikációs vezetője, aki a "régiós válság" kifejezést is túlzottnak tartja. "Az efféle, választások utáni politikai bizonytalanságokat a nyugati országokban már megszokták a befektetők, tudják, hogy ettől még nem omlik össze a demokrácia" fogalmazott.

A magyar költségvetés veszélyeivel már korábban tisztában voltak a magyarországi német befektetők, akik egyelőre nem menekülnek fejvesztve az országból. Az viszont nincs kizárva, hogy az új magyar befektetéseket fontolgató németországi cégek egyelőre kivárnak. "Tavaly az egy főre eső működőtőke-befektetések értéke még mindig Magyarországon volt az egyik legmagasabb Közép-Kelet-Európában. A beruházások egy idő után már egymást vonzzák". Ez nem jelenti azt, hogy mindennel meg lennének elégedve: a gazdasági szféra elismeri ugyan, hogy most áldozatokat kell hozni a költségvetési egyensúly érdekében, de hiányolja a távlati célokat és a konkrét gazdaságpolitikai irányvonalat. "A befektetőket a kiszámíthatóság érdekli. Nem az a lényeg, hogy 16 vagy 15 százalékos a társasági adó, hanem hogy hosszú távon kiszámítható legyen, hiszen a vállalatok több évre előre terveznek" - fogalmaz Wölfer.

A német külkereskedelmi kamarák idén áprilisban készített, 14 közép- és kelet-európai országot vizsgáló felmérésből egyébként kiderül: a németek eddig 50 milliárd eurót ruháztak be a térségbe, és befektetéseikkel általában nagyon elégedettek (leginkább a Baltikumban, legkevésbé az ex-jugoszláv államokban, Szlovénia kivételétel). Magyarországon a befektetők kevésbé derűlátóak, mint a térség más országaiban, de 78 százalékuk még így is elégedett: ha ismét dönthetne, akkor is Magyarországon fektetne be. "Magyarországon már 13 éve készítünk ilyen felméréseket - magyarázza Wölfer. "A korábbi években itt is eufórikusabbak voltak a befektetők, ahogy most a Baltikumban vagy Szlovákiában. A német cégek mára szervesen integrálódtak a magyar gazdaságba, de tény az, hogy a reformok terén az elmúlt években nem történt érdemi előrehaladás, miközben a befektetők által csak később felfedezett balti államokban és Szlovákiában fontos vállalatbarát intézkedéseket léptettek életbe."

Nem használná a régiós válság kifejezést Marion Mühlberger, a Deutsche Bank Research kelet-európai szakértője sem. "Csehországot és Lengyelországot most nem lehet Magyarországgal egy kalap alá venni. A cseh gazdaság idén hat, a lengyel öt százalékkal nő, a politikát és a gazdaságot ezekben az országokban el kell egymástól választani - még akkor is, ha a varsói kormányzati problémák miatt a strukturális reformok bevezetése Lengyelországban is halasztást szenved. Magyarország más eset: itt a kormány egyelőre politikai PR tevékenységet folytat, pedig a meghirdetett programot mielőbb be kell vezetni. Ennek garanciáját a Deutsche Bank szakértője Gyurcsány Ferenc személyében látja. "A piacokra negatív hatással lenne, ha Gyurcsány menne. Nem látunk utódjelöltet." A befektetők szemében fontos teszt a 2007-es költségvetés, utána pedig a valódi reformok végrehajtása. Ami a kormányzati alternatívát illeti, Mühlberger szerint az ellenzék még mindig nem mutatott fel világos, hihető programot.

Az ipar, de a külföldi befektető is érdekelt abban, hogy a politika felelősei párbeszédet kezdjenek. Az elmúlt hetek eseményei ugyanis aggodalmat keltőek - ezt már Pataki Károly, a Hamburger Holding pénzügyekért felelős igazgatója mondta bécsi tudósítónknak. Az osztrák Thomas Prinzhorn nevével fémjelzett cég Európa egyik legnagyobb papírgyártója, amely 1990, a Dunapack privatizációja óta van jelen Magyarországon, és azóta elsősorban a közel- kelet-európai térségre összpontosítja terjeszkedését. A családi vállalkozás összesen négyezer munkatársat foglalkoztat, éves forgalma 800 millió euró.

Leányvállalatainak menedzsmentje az érintett országokban ottani szakemberekből áll, az ausztriai holding kéttagú vezetésében Prinzhorn mellett a másik igazgató a magyar állampolgárságú Pataki. A csomagolásipar erősen konjunktúrafüggő, a csökkenő fogyasztás szinte elsőként sújtja ezt az iparágat, ugyanakkor az az üzem, amelyik megtelepedett egy adott helyen, vagyonokat érő gépeket állított be, nemigen költözik tovább némi anyagi előnyökért, ehhez már túlságosan beágyazódott - magyarázza a pénzügyi igazgató. A Hamburger-csoportnak csakúgy, mint minden kelet-európai tőkebefektetőnek alapvető fontosságú a politikai és gazdasági stabilitás, egyfajta bizalmi viszony és a jogi háttér. A jelenlegi helyzetben fontosnak mondható, hogy a magyar kormány átdolgozta a konvergenciaprogramot, és be merte mutatni a reális gazdasági helyzetet. Pataki a célokat helyesnek tartja, de hiányolja a gazdaságélénkítő döntéseket, s nem látja, hogyan ellensúlyozná a beruházások és a fogyasztás mérséklését az export növelése. Utóbbit korlátozottnak tartja, hiszen a szomszédos országok sincsenek rózsás helyzetben, az új piacok kiépítése pedig időbe telik. Honnan lesz meg a számokban kifejezett növekedés? - kérdezi.

A másik zavaró tényező a forint árfolyama, annak szeszélyes változása. Pataki emlékeztet arra, hogy annak idején a Surányi-féle csúszó leértékelés kiszámítható volt, adott lehetőséget a tervezésre. Most ez hiányzik. Összhangba kell hozni a monetáris és a gazdaságpolitikát - véli, s hozzáteszi: az energiaárak is agyonvágják az ipart. Aggasztja, hogy az elmúlt, éppen csak túlélt két esztendő után - amikor a nemzetközi konjunktúra stagnált - hogyan lehet átvészelni mindazt, amit 2009-ig jelez a program, a visszaeséseket és a lassú javulásokat.

Pataki hangsúlyozza, hogy nem a célokkal van a baj, ám szeretne több részletet megtudni a megvalósítás módjáról. A félreértések elkerülésére megismétli, hogy a Hamburger Holding marad, nem fújta le, nem is odázza el tervezett beruházásait Magyarországon. Az azonban bizonyos, hogy aki újonnan jönne ide, - vagy a térség másik országába - az jobban teszi, ha kivár.

Amerikai vélemények: a magyar cégeknek túl kicsi Magyarország

- Remek út volt, sok olyan technológiai megoldást láttam, amely Amerikában még ismeretlen - mondta budapesti tapasztalatait összegezve a GTSI nevű, kormányzati információtechnikai megrendelésekre szakosodott amerikai cég alapítója. Dendy Young mára visszavonult az egymilliárd dolláros évi forgalmú, a New York-i technológiai tőzsdén, a Nasdaq-on jegyzett cég napi irányításától, a felügyelő bizottság elnökeként a stratégiai tervezést tartotta meg. Ilyen minőségében járt Magyarországon is, ahol Földesi István, a Washington virginiai elővárosában, Fairfaxben működő magyar technológiai iroda igazgatója kísérte.

Young szerint a magyar számítástechnikai cégek már kinőtték a hazai piacot, a Távol-Kelet, Európa és Amerika irányába kell terjeszkedniük. A GTSI immár csaknem negyedszázada közvetít a megrendelőként fellépő, különböző szintű (szövetségi, állami, városi) kormányzati szervek, illetve a piacot kereső IT-cégek között. A magyar vállalkozásoknak előnyös lehet, hogy a GTSI rendelkezik az amerikai állami megrendeléseknél fontos biztonsági licence-szel, így ha fővállalkozóként közreműködik, a magyaroknak nem kell átmenniük az engedélyeztetési procedúrán.

A GTSI érdeklődését olyan technológiák keltették fel, mint például a számítógép-képernyőn holografikus, háromdimenziós képet eredményező magyar szabadalom, a Kürt Zrt. háttértár-visszanyerő eljárása vagy más cégek szoftverbiztonsági, nagy hálózat üzemeltetési termékei. Young a világ legjobbnak tartott műszaki egyetemén, a bostoni MIT-n szerzett elektromérnöki, illetve a Harvardon üzleti diplomát. A legutóbbi hetek eseményei ellenére derűlátóan tekint a magyar gazdasági kilátások elé. Mint mondta, rá nem ragadt át a magyarok közmondásos pesszimizmusa, nagy lehetőségeket lát a kölcsönösen kifizetődő projektekre.