"... Ami a kelet-közép-európai térségben zajlik, könnyen értelmezhető úgy, hogy az alapvető normák bizonytalanul érvényesülnek, sőt maguk a normák bizonytalanok. Sokan sokféleképpen értelmezik a magyarországi fejleményeket – de mindenki automatikusan helyezi bele őket abba az eseménysorba, amely Lengyelországtól Romániáig (hogy tovább ne is menjünk) arra utal: a nagyvonalúan befogadott Kelet-Európa mégsem közeledik és felzárkózik, hanem távolodik, és még inkább elmarad a nyugati fejlettektől.

... Úgy fest, most közösen nem tudjuk, merre tovább egyáltalán. Vajon különböző „víziót” lát maga előtt a puszta megélhetési vágyakon túl egy holland és egy bolgár fiatal? Tudja-e, milyen egyéni és csoportos életstratégiát kövessen, mit tanuljon, mire spóroljon, miből, és ha házat vesz hitelre – immár megteheti bárhol, „valahol Európában” –, milyen szomszédja lesz? Netán ő maga minősül majd „cigánynak, marokkóinak vagy töröknek” a szomszédja szemében? Kinek az adójából fizetik majd az egyre többnek kiutalandó nyugdíjat és az egyre drágábban támogatandó gyógyszert?

Mire Kelet-Európa bejutott az Európai Unióba, kiderült: nem a szegények felvétele miatt, de immár az EU maga sem képes új „víziót” produkálni."

Füzes Oszkár cikkének teljes szövege a holnap megjelenő Népszabadság hasábjain olvasható.