Csakhogy azt a filmet meg is kellene csinálni. Amihez a legelső lépés az lenne, hogy Dobó Katát nagyon el kellene küldeni a másik irányba, lehet mindenhol, csak ott nem, ahol a forgatás zajlik, mert a kiválasztott szerepre alkalmatlan szegény. Nem tehet róla, alkatilag idegen tőle az, hogy hamvas diáklányt játsszon, túlkoros és alulképzett, bár az is igaz, hogy óriási művész lenne az, aki teljes hitelességgel tud olyan mondatokat mondani, hogy "nem így kellett volna történnie".

Ami a többi színészt illeti, Csányi Sándor hozza sármos, vászonra való külsejét, és most is akkor kezdődnek a bajok, amikor meg is kell szólalnia, mert az nagyon hamis. Fenyő Iván jó választás, el nem használt arc, markáns férfibáj és fiatalság. Érdekes, bár nem éppen termékeny az ellentét a színészgenerációk között: Bánsági Ildikó és Jordán Tamás egészen más filmben szerepel, mint a többiek, és megvan még közöttük az átmenet is, Gesztesi Károly. Ha valaki naivan azt mondaná erre, hogy de hát az egységes színészi játék kialakítása a rendező munkája, kötelessége, feladata, annak persze igaza van. Kár, hogy Goda Krisztinának nem szóltak erről.

Persze nem is ezen múlik. Három szálat sodortak össze a filmhez: a forradalom történetét, amely ebben a formájában kétségbeesetten próbál egy Spielberg-filmre hasonlítani, de nincs meg hozzá a technika, ami meg van, az valahogy nagyon visszatetsző: lerobbanó végtagok, zokogó anyák. Van egy szerelmes történet, a legrosszabb filmsablonokat másolva: rágott körmű kéz simogat női arcot, aztán sárgás fényben hullámzó törzsek, végül kézen fogva, géppisztolylyal a hátukon a szabadság vándorai. Ez az a film, amire előre számítottunk: Dobó Katának piszkosra mázolják az arcát, de a haja frissen mosott marad. A harmadik szál még mindig a legérdekesebb, a sportfilmvonulat, jól visszavágnak a vízilabdázók a nyavalyás ruszkiknak, a tomboló ausztrálok előtt, Rocky IV, Vizy I.

Három cérnaszálból kicsit nehéz erős sodronyt készíteni, így aztán egy idő után már csak az a kérdés, a filmnek lesz előbb vége, vagy a néző türelmének, hiszen minden, de minden kitalálható: ez azért nem vallja be, hogy terhes, hogy jól meghaljon, úgyis a főhősnő barátnője, azoknak mindig ez a sorsuk, ha lövöldöznek; a másik meg szemüveges, azzal is végezni kell, mert az jobban fáj, ha a rajongó intellektusba puskáznak bele. Ennyi ötlettelen, óvatoskodó, vezetett kezű alkotó túlságosan sok egyetlen filmhez. Ami így túl kevés.

Szabadság, szerelem. Forgalmazza az InterCom

Gesztesi Károly és Fenyõ Iván