Minden doboz cigarettán van valami rémségesen ijesztő felirat, amitől a dohányos ember tartozna azonnal elrettenni, és otthagyni a pulton a cigit. Ehelyett mégis megveszi, egyre drágábban, és elszívja. Pedig nem buta. Tudja ő elrettentő szöveg nélkül is, hogy feleslegesen hajigálja ki a pénzt, csak a dohánygyárakat és az államkasszát gazdagítja, magát meg egyre betegebbé teszi.

Hiába magyarázzák évek óta, hogy abba kellene hagyni. Hiába készülnek felmérések, amelyek kimutatják: a 1617 éves fiúk 30 százaléka, a lányok 27 százaléka dohányzik, s körükben húszszoros a tüdőrák veszélye. Hiába mutatják ki, hogy a dohányos anyák gyermekei átlagosan 200 grammal kisebb súllyal születnek, hiába a rémséges statisztika, amely szerint Magyarországon minden 15 percben meghal valaki egy olyan betegségtől, ami összefügg a dohányzással.

Van valami, ami a józan  ész megfontolásainál erősebb. Ami arra készteti a dohányosokat, hogy kibúvókat keressenek, miért nem hagyják abba, mert azt a kínos érzést nem viselik egykönnyen, hogy gyenge embernek titulálja őket a nemdohányzók sokasága.

Ez a valami a kényszer, a függőség, az az érzés, hogy nem rágyújtani rosszabb, mint az egész veszedelem együtt – egy ideig. S csak akkor jön el a felismerés, amikor már bekövetkezik valamilyen nagy baj.

Hiába van tehát tele minden a fenyegetéssel, alig érnek el valami hatást. Igazi megoldást a belső elhatározás és a külső segítség együtt hozhat. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok dohányos belülről már készül a nagy lépésre (sokan sokszor meg is tették már), de a belső döntés ellen sokminden hat.

A hétköznapok feszültségei, konfliktusai, amelyek inkább nőnek, mint csökkennek, csak súlyosbítják a helyzetet. Akiben viszont megérett a szándék, az már jó úton jár, talán a legtöbbet, a legnagyobb lépést tette meg. Hát még, ha keres valamilyen kapaszkodót. Ilyenekkel egy ideje már szolgálnak a gyógyszergyárak, vannak – meglehetősen drágán – tapaszok, amelyekkel enyhíteni lehet a nikotin iránti vágyat. Van rágógumi és orrspray, s vannak csoportos foglalkozások, főleg a fiatalok körében, ahol még talán időben meg lehet akadályozni a veszedelmet.

Egy ideje megjelent egy újabb módszer is, amely a biofizikai orvoslás vívmánya.

Az eljárás lényege, hogy egy elektromágneses rezgéseket keltő és elemző készülékkel analizálják a cigaretta anyagainak elektromágneses rezgéseit, majd azokat pontosan fordított és felerősített formában visszajuttatják a szervezetbe – magyarázza dr. Molnár György, az Empátia Biomed Gyógycentrum igazgató főorvosa, akinek a közreműködésével már több mint négyezren  váltak meg a cigarettától.

 Ez a bonyolultan hangzó eljárás a gyakorlatban elég egyszerűen zajlik. A leszokni vágyó paciens elszívja az utolsó cigarettáját, mielőtt belépne a rendelőbe. Annak a csikkjét analizálja a gép. Az összesen egy órás kezelés során alacsony intenzitású mágneses impulzusok érik a szervezetet, ami nem kellemetlen. Utána pedig ragtapasszal egy kis fémlapocskát ragasztanak a hasfalra, s ez az ún. chip folyamatosan sugároz egy hónapon át.

Egyetlen dologban van szükség a páciensek aktív közreműködésére: félóránként meg kell inni egy pohár vizet a kezelést követő egy hónapban. Ez szükséges ahhoz, hogy a gyors ütemben felszabadult nikotint és más méreganyagokat a szervezetből ki lehessen üríteni. Akinek ez sikerül, az nagyobb nehézség nélkül megválhat a cigarettától – állítja Molnár doktor.