Szili: Nekem az ország sorsa a legfontosabb
- Miután kiderült, hogy az MSZP társadalompolitikai tagozatának ügyvivője segítségével jutott be egy újságíró a párt nem nyilvános választmányi ülésére, sokan úgy gondolják, az említett platform állhat az elmúlt hetek kiszivárogtatássorozatának hátterében...
- Visszautasítom! De álljunk meg egy pillanatra, mert itt nagyon vaskos csúsztatások vannak! A tegnapi Népszabadság is úgy tálalta ezt az információt, hogy Sipos József a társadalompolitikai tagozat "nevében" vitte be a szóban forgó újságírót a terembe - hozzátéve, hogy ennek a tagozatnak én is tagja vagyok. Ez így nem igaz. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, mert az így beállított események hamis következtetésekre adnak alapot, félrevezetik a közvéleményt. Féltem attól a médiát, hogy belecsúszik egy hazugságspirálba. Már maga a "kiszivárogtatás" szó is dezinformálja a közvéleményt, mert másról van szó, egy újságíróról, aki engedély nélkül készített felvételt. Erre azonban nem Sipos József kérte meg - ezt mindkét érintett elmondta. Ezért kérem, hogy ilyen összefüggéseket ne keressenek, mert nincsenek. Inkább azt kellene firtatni, hogyan nem tűnt fel sem a sajtófőnöknek, sem a párt vezetőinek a közrádió újságírójának jelenléte. Az, hogy a választmányi ülésen olyasmi hangzott el, ami a társadalom előtt nem vállalható - már egészen más történet lehetne, de azóta kiderült, hogy nem erről van szó.
- Beszélt azóta - az eset miatt tisztségéről egyébként leköszönt - Sipos Józseffel?
- Nem, nincs vele miről beszélnem. Én a társadalompolitikai tagozathoz épp annyira tartozom, mint mondjuk az európai uniós tagozathoz, vagy úgy általában az MSZP-hez. Négy éven át voltam a párt elnökhelyettese, számos irányzat képviselőivel dolgoztam együtt.
- A társadalompolitikai tagozat a közelmúltban többször is élesen bírálta az elmúlt hónapok kormányzati politikáját - a morál fontosságáról és fordulat szükségességéről szóltak e bírálatok. Egyetért velük?
- Azzal, hogy nyíltan kifejthessék álláspontjukat, feltétlenül, de én az ország állapotát sokkal fontosabbnak tartom annál, hogy a párton belül kinek milyen nézetei vannak. A szocialista pártnak meg kell őriznie azt a sokarcúságot, ami mindig is jellemezte, hiszen ennek alapján kapta meg tavasszal a bizalmat a választóktól. Ugyanakkor a bizalmi szavazás is bebizonyította, hogy a változtatások szükségességében a párt egységes. Az ön által említett tagozat csütörtökön egy Gyurcsány Ferencet támogató nyilatkozatot adott ki, ezt miért nem hangsúlyozzák? Bulvárlap lett a Népszabadság? Összeesküvés-elméleteket gyárt?
- Kommunikációja alapján éppen az MSZP teszi ezt. Hol arról beszélnek, hogy a Fidesz titkosszolgálati eszközökkel hallgatja le a kormányt, hol pedig arról, hogy ami a választmányi ülésen történt, az már az "árulás határát súrolja".
- Miért? Ha a kezdeti feltételezések igaznak bizonyulnak, súrolhatta volna. De az ország szempontjából nem ezek a lényeges kérdések. Hanem például az, hogy mikor hogyan lehet fogalmazni, hogy mi a feladata egy közszolgálati médiumnak (ebben az esetben a Kossuth rádiónak), és hogy milyen értékválság van ma Magyarországon. A Kossuth téren nap mint nap tömegek vannak. Azt kell belátni, hogy arra az alkotmányos anarchiaként jellemezhető helyzetre, ami mostanra kialakult, nem az alkotmányos erőből való politizálás, hanem a demokrácia a válasz. A demokrácia pedig arról szól, hogy lehetnek eltérő véleményeink, de meg kell találnunk azokat a fundamentumokat, amelyek összekötnek bennünket. Társadalmi kiegyezés kell. Engem az érdekel, hogy mi lesz ezután. Hogy miként tudjuk visszaszerezni a politika presztízsét, hogy a politikai elit le tud-e ülni tárgyalni. A szocialista pártnak egyértelmű mandátuma van 2010-ig. De az önkormányzati választásokon vereséget szenvedtünk, és ezzel a társadalom jelzést is küldött felénk: szeretné, ha a kormány és az ellenzék együttműködne. Társadalmi támogatás, közmegegyezés nélkül nem lehet nagy változtatásokat végigcsinálni. Három és fél éve érvelek amellett, hogy egy új - egyebek mellett a kisebbségek képviseletét, egy kisebb parlamentet, és a regionalizmust is tartalmazó - alkotmány lehet az a közös fundamentum, ami a közmegegyezés alapját jelenthetné. Mert alap nélkül nem lehet házat építeni. Ha a kishitűség erőt vesz rajtunk, akkor az a botrányország leszünk, ami felé haladunk.
- Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után egy héttel a londoni Sunday Telegraph azt az értesülését tette közzé, hogy pártkörökben ön volna a "fő gyanúsítottja" a miniszterelnöki hangfelvétel kiszivárogtatásának. A cikk megjelenése után ön rögtön jogi lépéseket helyezett kilátásba. Megtörténtek ezek?
- A kezdeményezést a hazugság miatt megtettem. Nemcsak a lappal, hanem a kiszivárogtatással kapcsolatban is. Ezek mára a politikában és a médiában sajnos tendenciózus jelenségekké váltak. Az ugyanis valóban kiszivárogtatás volt - aminek a tartalmát akkor is visszautasítottam, és most is visszautasítom. Nem nekem kell magyarázkodnom abban az ügyben! Tizenhét éve politizálok ebben a pártban, de soha nem volt gyakorlat, ami az elmúlt hónapokban felütötte a fejét. Én mindig tisztességesen és tiszta szívvel politizáltam, és ezután is így fogok. Nyílt sisakkal. Ezért nem is vagyok hajlandó bemenni ezekbe az utcákba, nem foglalkozom ezekkel az ügyekkel, mert semmi közöm hozzájuk.
- Abban sincs igazság, hogy a párt háza táján zajló folyamatok valamiféle belső törésvonalról árulkodnak? Hogy az ortodox baloldaliság és az új, liberális irányzat csatája dúl odabenn?
- Aki megpróbál egyeseket reformereknek, másokat reformelleneseknek kikiáltani, vagy ha úgy tetszik, a globalokratákat a naciokratákkal szembeállítani, az nem a valóságról beszél. Ilyesmiről szó sincs. Ez a párt elfogadta a változás programját, és én magam is számtalanszor elmondtam, hogy támogatom a reformokat. Nekem elsősorban az ország sorsa fontos, és nem a párton belüli harcok.
- A külső szemlélő számára mégis csak úgy tűnik, mintha valakik belülről próbálnák gyengíteni a kormányt. Az MSZP népszerűségvesztése, önkormányzati szereplése akár indokolhatná is az ilyesfajta belharcokat...
- Szerintem ez a pártban senkinek sem lehet érdeke. Az önkormányzati vereség annak a bizalmi deficitnek a következménye, ami az elmúlt hónapokban kialakult. A helyhatósági eredmény nem ok, hanem következmény - valaminek a vége. De úgy látom, hogy valaminek a kezdete is...
