Pláne minek rádiózunk, akkor már tényleg jobb volna kihúzni magunkat akonnektorból, és várni, míg valaki más, lehetőleg egy hasonlóannagypofájú rádiós arra jár, és újra feszültség alá helyez.

Amiért Fialát eddig szerettük, ha lehetett, valamint utáltuk, ha kellett, az az ellenállhatatlan, egészséges pökhendi-ség, a kompromisszumképtelen igazságérzet, a tekintélytisztelet teljes hiánya, az áramló vélemény volt. Meg a frissesség, főleg. Ez utóbbi amúgy különösen előnyös egy reggeli rádió-show esetében. Hogy fél héttől kilencig rendesen leosztotta a teljes magyar média- és politikai establishmentet, s hogy helyettünk is kést döfött a megfelelő hátakba, na, az nagyon tudott tetszeni, jól indult a nap.

A múlt idő nem véletlen, hisz a Szélsőközép című műsornak a reggeli sávból való kiütése után visszatért Fiala (ahogy maga is többször elejti műsor közben): fáradt, s ez a produkción is hallatszik. No, nem mintha gondot okozna számára levezényelni egy többórás reggeli élő adást, mert aludni azért nem alszik persze, meg amúgy is vérprofi. De, ha lehet, még jobban idegesítik az amúgy sokszor tényleg bosszantó telefonok, mint azelőtt. Emberileg nincs ezen semmi csodálkoznivaló, mi se vagyunk türelmesek, ha reggel, alig valamivel ébredés után baromságokkal csesztetnek, ráadásul telefonon.

Igaz, reggeli rádióműsort se vezetünk, momentán.

Hiába tudja, hogy a hallgató téved, demagóg vagy egyszerűen csak kellemetlen, igaztalan véleménye van róla, a műsorvezetőről, úgy kinyomni, hogy "takarodjon a műsoromból!", egymás után többször is, rossz húzás. Mert tetszik vagy sem, az egotripisztikus monológok meg a kedvenc zenék fel- és lekevergetése nem vinné el a műsort, a Keljfel Jancsihoz a hallgatók is kellenek. Akik olyanok, amilyenek. Akikre viszont, úgy tűnik, Fialának egyre kevésbé van szüksége, ráadásul a frissesség is odaveszni látszik. Az áramló vélemény meg szinte kizárólag az övé már. Szeretjük azért, ha lehet, és utáljuk, ha kell, de mostanában egyre többször unjuk is.

Mert muszáj.

Keljfel Jancsi - Budapest Rádió