Olvasói levelek
Esti Fletó
Az ígéretes tehetségnek induló, bámulatos beszédkészségű Fábry Sándor fordulatos karrierjének (eddigi) mélypontja a szeptember 14-i Esti Showder volt. A show-man bebizonyította: olyan, mint a magyar foci - mindig van lejjebb!
A műsor - noha elvileg talkshow - a mindenkori vendégektől függetlenül egyetlen személyről szól: Fábryról, "a" show-manről. Fábry kedvenc és állandó témái alapvetően három fő csoportba sorolhatók. Az egyik nem más, mint humoros vagy humorosnak szánt, leplezett vagy nyílt rasszizmus. A második az emberi genitáliákkal, a testnyílásainkon keresztül távozó különböző állagú, így szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú salakanyagokkal, valamint a nemi szervekkel és magával a szexualitással foglalkozik, sajátságosan alpári hangnemben interpretálva. A harmadik csoportba a meglehetősen egyoldalú, politikai "humornak" álcázott agitáció tartozik, a Vasárnapi Újság "legszebb" korszakát idéző stílusban. A szélsőjobboldali lapok publicistái sokat tanulhatnának tőle, hiszen tehetségesen ötvözi az útszéli hangot és a jobb kocsmákban is szalonképtelen "humort" a meglehetősen elfogult és egyoldalú politikai nézeteivel és az elmaradhatatlan kommunistázással. Ezekhez képest mellékes, hogy vendégei is vannak a műsornak: az ő feladatuk mindössze annyi, hogy asszisztáljanak Fábry öntömjénező, tolakodó, nemegyszer gyomorforgató, a jóérzésű embereket megbotránkoztató egyszemélyes show-jához. Az Esti Showder kiegyensúlyozottsága legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy míg a műsorvezető szemmel láthatóan intellektuálisan a sztratoszféra magasságában hiszi saját egóját, addig műsorának alpári stílusa, ordenáré hangneme a produkció színvonalát annak a bizonyos bányabékának a testrészéhez közelíti. Ha e kettőt átlagoljuk, az eredményre voltaképpen nem is lehetne panaszunk...
A három héttel ezelőtti műsor jelentős része "Fletóról" szólt, ahogy Fábry úr két éve aktuális céltábláját, a Magyar Köztársaság miniszterelnökét nevezi. Meghívott vendége - korunk eddig ismeretlen Michelangelója - agyagba álmodta "Fletót" és elvbarátait. A show-mant valósággal lázba hozta a térbeli karikatúrának szánt életképek e sajátságos orgiája: a már-már az eksztázisig "fletózó" műsorvezető a közönsége legnagyobb gyönyörűsége közepette szemmel láthatóan eljutott a verbális orgazmusig.
Ez azért elszomorító, ha valóban igaz a bevezetőben rendre elhangzó szlogen, miszerint ez Magyarország legnézettebb show-műsora. Szórakoztatni ugyanis lehet(ne) kulturáltan is. Fábry azonban - kissé kifordítva kedvenc poénját, miszerint Beethoven a zene Mozartja - elvitathatatlan tehetsége ellenére nem lesz sohasem a talkshow-k Vitrayja, sem pedig a humor Hofija.
Sebes Andor
Budapest
A megoldás kulcsa
Elképedve olvastam Kácsor Zsolt tudósítását a lap szeptember 8-i számában (Ítélet a kénszalag elégetéséről). Hihetetlen, hogy ilyen megtörténhet, s az is, hogy az újságíró hősiesen megállta kommentár nélkül, igaz, a tudósítás önmagáért beszél. Ennek az ügynek nem kellett volna a bíróság elé kerülni, az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) - vagy felettese - megoldhatta volna, a nyilvánvaló igazságot elfogadva (legalábbis a kén-dioxid kérdésében) és szolgáltatva. Mi is vizsgáztatunk egyetemi hallgatókat feleletválasztós módszerrel, ami azt jelenti, hogy öt lehetőség közül kell kiválasztani a helyes választ, mely egy pontot ér. A kérdéseknek nagyon pontosaknak, tárgyszerűeknek és szakmailag hibátlannak kell lenniük, mert csakis így lehet a vizsgázó tényleges tudását mérni. A kérdések kiválasztása szigorú szakmai zsűrizés alapján történik, egyértelmű megfogalmazásukra különös gondot fordítunk. Bár ritkán, de így is előadódik, hogy a hallgató reklamálása kapcsán el kell fogadnunk, hogy az általunk helyesnek tartott válasz mellett egy másik is igaz. Ilyenkor úgy alakítjuk át a javítókulcsot, hogy az adott kérdésre két helyes választ fogadjon el. És nem esik le fejünkről az aranykorona. A vizsgázó kén-dioxid-képződésre vonatkozó, nyilvánvalóan helyes válaszát illetően így lett volna méltányos eljárni. Kivált, hogy a javítókulcs szerinti helyes válasz annyira bárgyú, hogy nem méltó egy emelt szintű érettségihez. Kezdem megérteni, hogy a hozzánk kerülő elsőéves orvostanhallgatók kémiai előképzettsége miért oly szerény. A jogrendhez nem értek, de ha a bírónak törvényerőre kell emelni azt, ami tudományosan nem igaz, akkor baj van. Ha a javítókulcs szerint a Föld nem forog, akkor is ez a törvény szerint igaz, és a bírónak kötelessége ezt elfogadni, az ellene érvelők véleményét figyelmen kívül hagyni. Az a hibás, az a tökkelütött javítókulcs, ami önálló életet kezd élni, s a javító szaktanároknak mindenben az állításait kell követni, mert ez a törvényes. Álmodom vagy ébren vagyok?
S most jön a poén: Pósfai Péter, az OKÉV vezetője kijelenti, hogy a döntés nem is lehetett más, "hiszen az intézmény kiválóan végzi a munkáját". Ez egy új összefüggés a kén oxidációja és egy bürokratikus szerv teljesítménye között. Per analógiam: a Lánchíd rozsdásodik, de nem baj, mert a Vágóhíd viszont kiválóan teljesít. Még néhány ilyen döntés, s mindenkinek elmegy majd a kedve, hogy az igazát keresse az OKÉV által jóváhagyott javítókulccsal szemben, ami törvényileg védett. S ekkor az OKÉV célba ér: a tökéletesség szintjére.
Dr. Tóth Miklós
egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem,
