A környék békés, a helyszínen egyetlen rendőrt sem látunk - és ez az utcai kocsmában is feltűnik egyeseknek, akik reményben és alkoholban úszó tekintettel követik a VIII. kerületben mégiscsak rendkívülinek számító eseményeket.
- Mocskos kommunista egy város, nem így van? - szegezi munkatársunknak a kérdést kérlelhetetlenül egy helyi "kocsmaharcos", mielőtt még a közvetítőkocsik értékéről kezdene spekulatív beszélgetést.

- Na, nyomjuk? - kérdezi egy fészkelődő operatőr az utcán sorjázó Mercedesek és Audik láttán, talán abban reménykedve, hogy előbb-utóbb vezető politikusok is kiállnak a házban berendezett sajtóközpont csüggedő vendégei elé. A felújított épületben lézengő-szorgoskodó újságírók, a párt munkatársai, illetve biztonsági őrök kerülgetik egymást és a kábeleket. A földszinten a százalékok lesésének hevében fel sem tűnik a zománc Szent Korona, de bánatunkra az első emeleti imaszoba is zárva van az enyhülésre vágyó kollégák előtt. De azért bekukkantottunk: a keresztre feszített Jézust odabent egy világosító reflektor vigasztalja.

A tudósítók zizegése utal csak arra, hogy néha-néha feltűnik egy-egy második-harmadik vonalbeli politikus a színen, hogy biztosítson mindnyájunkat a demokráciába vetett hitéről, de a résztvevők inkább azzal vannak elfoglalva, hogy akkor vajon Orbán Viktor beszél-e, s ha igen, akkor itt vagy a Kossuth téren, ahová állítólag várják. "A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség szerint" - zengik a földszinti termek a nyilatkozó politikusok hangját, ám ezt leszámítva legfeljebb Csintalan Sándor Hír TV-s elemzése köti le a kollégákat.

A nyugodt, óvatos optimizmusú közönség késő estig (legalábbis lapzártánkig) kitart, számukra a büfé mellett legfeljebb Wittner Mária bekeretezett szavai (bibliai idézete) adhatnak útmutatást: "Aki megaláztatik, az felmagasztaltatik".