Kétségtelen: ha a Gyurcsány-kormánynak még a tavaszi parlamenti választások előtt kellett volna a magyar pénzügyek olyasfajta élveboncolását végrehajtania, mint amilyet nem akkor, hanem szeptember 1-jén, az újólag megszerzett hatalom birtokában tett csak meg, nos, az finoman szólva is keveset javított volna az MSZP/SZDSZ választási esélyein. De hagyjuk a "mi lett volna, ha?" típusú gondolatsorokat. Fogadjuk el, hogy a szeptember 1-jei haladékkal Gyurcsány kapott több lehetőséget a Karinthy bűvös (igazmondó) székének kényszerű elfoglalására. Fájdalom azonban, ez nem egészen a szocialista hátterűnek mondott pénzügyi biztoson, Almunián múlott, hanem az EU kormányán, a bizottságon, amelyet történetesen egy konzervatív hátterű portugál politikus, Barroso vezet. Nem állja meg a helyét az a föltételezés, hogy itt egy pánszocialista segélyprogram valósult meg EU-keretekben.

Ami történt, valamivel messzebb mutat. És ami történik, az is.

A bizottságnak például módja lett volna úgy döntenie - tudomásom szerint volt rá indítvány -, hogy a Gyurcsány-féle módosított konvergenciaprogramról nem tegnap, hanem csak egy-két héttel később mondja ki a végső véleményt. Ezzel - az indítványtevők szerint - az EU megőrizhette volna semlegességét az október 1-jei magyar önkormányzati választások előtt kialakult, a szó szoros értelmében véresnek is mondható pártközi vitában. Ahol is a Fidesz, úgy ahogy van, kihajítandónak mondta az egész programot.

Másként történt. Az MSZP most azzal kampányolhat még pár napig, hogy íme, nyertünk (ha mást nem, időt). Becsey képviselő nyugodtan előállhat azzal, hogy az EU az idén másodszor tett "szívességet" Gyurcsánynak.

Szíves ellenvéleményem kinyilvánításához először is azt kell elmondanom, hogy az EU nem büntetőtelep, ahol a kormányfők morálját vizsgálják. Hanem a tárgyat magát. Innen nézve pedig a magyar konvergenciaterv - beterjesztőjétől függetlenül - vagy hiteles, vagy nem. Ha az, akkor az egyik tagország érdekét szolgálja, tágabb értelemben pedig az egész unióét, amely egyre jobban félti a maga kollektív egészségét az újonnan csatlakozottak devianciáitól.

De alapjában mást gondolok az egészről. Azt gondolom - ha ez durván hangzik is -, hogy az unió intézményei, befolyásos tagországainak vezetői (szocialisták, de konzervatívok is!) valóban csöndben falaztak és ministráltak Gyurcsánynak; még most, az önkormányzati választások előtt is. Becsey képviselőnek azon kellene elgondolkodnia, hogy miért épp neki, miért nem Orbánnak? Igaz, ezen Orbán Viktornak kellene első sorban elgondolkodnia.