"Ami ma történik körülöttünk, lehet, hogy ötven év múlva ezeket a napokat fogják vizsgálat tárgyává tenni, nyilván nem azért, mert ezek nagyban egyeznek vagy hasonlóak, én ilyet nem mondanék, és nem is szeretnék mondani, hanem egyszerűen azért, mert ma is történik valami körülöttünk, olyan, ami egyébként a magyar történelemben, a harmadik Magyar Köztársaságban nem szokványos" - fogalmazott.

"Nem szokványos egy parlamenti demokráciában, a jogállamiság keretei között kilépni az alkotmányosság kereteiből, és úgy találni megoldást problémáinkra" - folytatta, hangsúlyozva, többpárti demokráciában elfogadható, hogy "akik úgy gondolják, élhessenek a demokratikus jogaikkal".

Szili Katalin szólt arról is, október 23. volt az az esemény, amely "soha nem látott réseket ütött az európai diktatúrák falán", utalva beszédében arra is, "a magyarság szabadságküzdelmei (...) nem győzelemmel végződtek", ami "a magyar történelemben egy nagyon sajátságos fősodrás".

Rainer M. János, az 56-os Intézet vezetője azzal kezdte beszédét, "azon a határon vagyunk (...), hogy egy országképet, egy imidzset, amit ötven éven keresztül egyebek mellett 1956, 1956 gondolatai, célkitűzései, ideái, szimbolikája, jelképei és persze külsőségei és retorikája határozott meg, azt most valami más fogja meghatározni".

"Attól, hogy a csőcselék, posztmodern nácik, kedvenc sportágam úgynevezett szurkolói és elmegyógyintézeti ápoltak nemzeti színű karszalagot húznak, ötvenhatot skandálják, nem lesznek forradalmárok; azok maradnak, amik: csőcselék, posztmodern nácik, elmegyógyintézeti ápoltak, és amit elérnek, (...) hogy beárnyékolják Magyarország nemzetközi megítélését".

"Ha valaki, aki mégoly tiszteletreméltó módon, hősiesen harcolt 1956-ban, a legjobb úton volt afelé, hogy élő, átélhető szimbóluma legyen 1956-nak, ma a forradalom nevében, ideáival és célkitűzéseivel visszaélve komédiához asszisztál, csak saját imázsát, saját képét rombolja le, minket pedig szegényebbé tesz egy jelképpel" - mondta név említése nélkül Rainer M. János. (MTI)