Hol élünk?

A minap ismét sikerült megsértenie engem és sok százezer társamat Orbán Viktornak azzal, hogy az áprilisi parlamenti választásokon bekötött szemmel szavaztunk. De van egy közepesen rossz hírem számára: ha nyitott szemmel szavaztunk volna, akkor se rá, és szélsőjobboldallal összekacsintó pártjára adjuk a voksunkat.

A szocialista, szociáldemokrata és a liberális politizálás ugyanolyan értékű és szilárd alapokon nyugvó politizálás, mint a keresztény konzervatív nemzeti politizálás. Hiszünk a polgári demokráciában, a titkosan és demokratikusan választott parlamentben. Hiszünk az emberek egyéni szabadságában, egyenlőségében, a polgári jólét szélesítésében.

Miben nem hiszünk? A jobboldal peremén randalírozó szélsőségesekben, az anarchistákban és az útszéli csőcselékben. Nem hiszünk a törvényes kormányt és parlamentet megbuktatni kívánó, több választáson vereséget szenvedett szélsőjobboldali pártokban, és agresszív vezetőikben.

Végül üzennénk Orbán Viktornak, hogy az elmúlt napok gyalázatos eseményei után kinyílt a szemünk, már nem járunk bekötött szemmel. Tudjuk és értjük, kire kell október elsején szavazni.

Molát Ferenc

Budapest

Hogy az emberek megelégelték, hogy mindig rajtuk csattan az ostor, ha a politika javítani akar azon, amit a rendszerváltás óta elrontott, az szinte törvényszerű, és igazuk van. Engem is felháborít, hogy velem akarják megfizettetni hozzá nem értésük árát, és még elvárják, hogy megértsem, jó képet vágjak hozzá.

De az, hogy pár száz ember garázdálkodását pár ezer békés tüntető csak szemlélje, az már túlmegy minden határon. Hiszen ők akartak békés tüntetést, miért nem vigyáztak annak békéjére?

Azt meg egyenesen kikérem magamnak, hogy azok az emberek, akik köztörvényes bűncselekményt valósítottak meg, kizárólagos jogot formáljanak a magyarságra. Aki nem azonosul velük, az nem is magyar? Külön felháborít, hogy a magyar himnuszt énekeljék aljas céljaik elérése érdekében.

Én felnőttkorban éltem meg 1956-ot, tudom, mi a forradalom. Szívesen tartok oktatást erről ezeknek az embereknek, akik garázdaságukat, rablásukat forradalmi tettnek kívánják beállítani.

A politikusok igazat mondanak, amikor a bajban lévő gazdaságról beszélnek, ennek megjavítására akarnak kísérletet tenni. De vajon ki juttatta ide az országot? Ők! Kivétel nélkül! Csak a saját hatalmukkal, gazdagodásukkal törődtek, miközben az ország az elsőből (a szocialista országok között) az utolsók közé csúszott viszsza. A jelenlegi állapot is jellemző rájuk. Egyik párt sem a megoldást keresi, hanem a hatalom megtartására, illetve megszerzésére törekszik. Az, hogy az egyik hazugsággal szerezte meg a hatalmat, nem jelenti azt, hogy aki elvesztette, az a színigazat mondta.

Gyurcsány Ferenc még az ilyenkor szinte kötelező "tisztáldozatra" se képes. Ez már több mint akarnokság. A "Gyurcsány-csomag"-nak aposztrofált intézkedéseket nem egyeztette senkivel, és azt még csak módosítani sem hajlandó.

Orbán Viktor és csapata sem a megoldást keresi, hanem a hatalomba kerülést próbálja kierőszakolni, meglovagolva és nem csitítva a szélsőséges jobboldali megmozdulásokat.

Salga István

Budapest

Mai szerkesztőségi nyilatkozatukkal sikerült a még ingadozókat is meggyőzniük arról, hogy Önök bizony egy pártlapot szerkesztenek - csakúgy, mint 1989 előtt. A dolog persze emberileg érthető, hiszen hogy, is lehetne valódi demokratikus metamorfózist elvárni a múltból itt maradt kövületektől, ahogyan az nem sikerülhetett Horn/Szekeres/Lendvai etc., stb., usw., i tak dalse (leginkább ez utóbbi!) elvtársaknak/elvtársnőknek sem! Úgyhogy az újságírói etika (ha maradt Önöknek egyáltalán!) kívánalmai szerint legyenek szívesek levenni fejlécükről a "független" jelzőt (és esetleg a dőlt betűs névváltozatot is visszaállítani).

Thész János

Budapest