Egymás mögött, jobb kezét magasba tartva áll az emelvényen Rákosi, Sztálin és Kádár. Nehéz eldönteni, hogy a három panoptikumfigura az alant ünneplő tömegnek integet, vagy autóstoppra vár a lenini úton. Az emelvény oldalán felirat: "Erősödjön és viruljon békénk és függetlenségünk legfőbb záloga, a magyar és a szovjet nép örök barátsága és megbonthatatlan testvéri szövetsége!" Az installáció a Petőfi Csarnokban látható, amelyet erre a hétre az ötvenes évek modorában rendeztek be, hogy az 56.hu-életérzés kiállítással a kor mindennapjainak hangulatát idézzék föl. Mintegy alsó kameraállásból mutassák be azt a szakadékot, amely a lelkesült politikai propaganda és a hétköznapok valósága között volt. Láthatunk puritán munkáslakásbelsőt, aluldizájnolt szürke Moszkvicsot, Rákosi pajtáshoz írt, kinagyított levelet, csasztuska- pályázatot hirdető plakátot, a kor hangulatát idéző filmeket (A tanút is persze) és diafilmeket, amelyeken hol az aranycsapat csatázik az angolokkal, hol a derék termelők a krumplibogarakkal.

Van aztán alkalmi kisvendéglő kockás abrosszal, valódi hasas korsóban mért csapolt sörrel, zsíros kenyér illatos lilahagymával.

Az ember sétálgat a Petőfi Csarnok hideg betonkockájában, és nézi a ma már viccesnek tetsző plakátokat, a jószerével értelmezhetetlen lelkesítő feliratokat, és nehezen tudja elképzelni, hogy volt idő, amikor ezekbe csomagolták a gondolatainkat, amikor illett komolyan venni még az efféle felhívásokat is: "A több szén beszéljen arról, mennyire szeretjük Rákosi elvtársat!"

Nehéz elhinni, hogy volt idő, amikor még helyettünk is a szén beszélt.

Életérzés-kiállítás a Petõfi Csarnokban Teknõs Miklós