Valahol Eurisztánban

Majdnem öt évvel rendszerük amerikai megdöntése után a tálibok ellentámadása erősödik Afganisztánban. A szélsőséges iszlamista rezsim adott otthont az al-Kaidának - ezért döntötték meg. Újra- kezdődött Afganisztán sokadik külföldi alapú újjáépítése, nem teljesen eredménytelenül. De a legelső eredmények láttán ismét háttérbe is szorult Afganisztán ("közbejött" Irak). Megint nincs elég külföldi pénz, katona, szakember és elszántság arra, hogy tényleg rendbe tegyék az országot. Pedig ezúttal talán hagyta volna magát, több választás és más politikai lépés mutatta.

De megint háború van. Mással szépítgetni a csúnya kifejezést nagy hiba lenne. Száznál több magyar katona is oda megy: háborúba, ha újjáépítési missziónak nevezik is. Az öt éve folyó egész afgán projekt nem más, mint újjáépítési háború. Célja legalább öt van. Megelőzni, hogy ismét olyanok uralkodjanak Afganisztánban, akik otthont adnak a terroristáknak. Aztán valahogy elzárni a kábítószerforrásokat. Közben rendezni az afgán-pakisztáni határvidéket, amely a globális terrorizmus egyik fő forrása (évtizedek óta). Következne egy olyan társadalmi modell meghonosítása, amelyben egy soknyelvű, soknemzetiségű, többfelekezetű, de alapvetően iszlám ország valóban boldogulni és modernizálódni képes. Összeillesztve a törzsi hagyományokat a többpárti demokráciával, az iszlám szokásokat a polgári (benne a női!) egyenjogúsággal.

Ha mindez megvan, teljesülne az ötödik cél: az egységesen föllépő NATO, az együtt harcoló és építő Amerika és Európa elérné az első tartós sikert a terrorizmus elleni furcsa világháborúban.

Amennyire távol vagyunk az első négy céltól, annyira távoli az ötödik. Márpedig elemi nyugati érdek (tehát: magyar is!), hogy egységesebb és erősebb legyen az antiterrorista koalíció. Annál biztonságosabb lesz Magyarország is. Könnyen belátható, ezért van szabályos nemzetközi felhatalmazása az afganisztáni intervenciónak, és ezért is küldünk hozzá magyar katonákat. Annyit, amennyit képesek vagyunk. Nem könnyű: föl kell készülni támadásokra, sebesülésekre, hősi halottakra is egy földrajzilag nagyon távoli háborúban.

Még nehezebb arra felkészülni, hogy nemcsak mi, hanem az európai nagyhatalmak sem képesek több katonát küldeni. A NATO tegnap két és fél ezer újabb harcosért könyörgött tagállamainak. Nem biztos, hogy összejön. És nem csak azért, mert az afgán ügy nem mindenkinek egyformán fontos, nem is csak azért, mert sokak sok katonája más hasonló akciókban van lekötve. Még csak nem is azért (mint Irakban például), mert a NATO-tagállamok között komoly stratégiai érdekkülönbségek vannak. Az afganisztáni katonahiány oka egyszerűbb és ijesztőbb.

Nincs több.

Amerika, valamint kisebb és nagyobb szövetségesei között már nem "csupán" szakadékszerű haditechnikai és kapacitásbeli különbség van. Rémisztő az aránytalanság élőerőben is. Ezzel a harmincezernél kevesebb katonával, amennyit Afganisztánba küldött, az Amerikán kívüli NATO kétharmadrészt el is használta azt az állományt, amelyet megfelelő mundérba tud bújtatni. Nincs több. Nincs rá se pénz, se akarat, talán katonának jelentkező se lenne sokkal több. Európa ilyen lett - és első pillantásra így jobb is, mint ha megtartotta volna korábbi harciasságát.

És ha nem tudjuk legyőzni az iszlám szélsőségeseket Afganisztánban, akkor többször találkozunk majd velük Európában. Valahol Eurisztánban, amit egyes távoli imámok már hangosan vizionálnak.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.