Ha Európa egyetemei továbbra is versenyképesek szeretnének maradni, akkor el kell kezdeniük innovatív, új módszereken gondolkodni, hogy pénzt szerezzenek.
Mindennek ára van
Tiszteletre méltó hagyomány, hogy a tudósok ismereteket adnak át, határokon túlra is. Mai zsugorodó világunkban az őket foglalkoztató egyetemeknek is nyitottaknak kell lenniük, hogy versenyképesek maradjanak és gyarapodjanak. A kormányok feladata pedig az, hogy sokkal nagyobb találékonysággal találják meg a fejlődést elősegítő finanszírozási megoldásokat.
A fejlett világban egyre többen részesülnek felsőoktatásban. Európában most 17 milliónál is több hallgató van, húsz százalékkal több, mint 1997-ben. Angliában a középiskolát végzett diákok tíz százaléka ment egyetemre 1966-ban, ma pedig 42 százalékuk szerez diplomát 30 éves kora előtt - s reméljük, 2010-ig ez az arány 50 százalékra nő.
A gazdaság honorálja a tudást, és a hagyományos fizikai munkát külföldre telepíti az alacsonyabb bérek és gyártási költségek miatt. Folyamatosan nő tehát a diákok száma, s a mai végzősöknek készen kell állniuk arra, hogy egy változó világban dolgoznak majd - ahol a munkahelyek nem életre szólóak, és ahol egyaránt fontos az alkalmazkodóképesség, a tudás és a kreativitás.
Ez a helyzet komoly kihívást jelent a kormányok és az egyetemek számára egyaránt. A diplomák iránti kereslet ugrásszerű növekedésével már nem lehet a felsőfokú oktatás költségeit teljes egészében az adófizetőre terhelni. Az egyetemeknek további forrásokat kell találniuk, mint amilyen a tandíj, a külföldi diákok oktatása, az ipari partnerségi kapcsolatok vagy az öregdiákok adományai.
Szerencsés helyzet, hogy az Egyesült Királyságban nagyszerű egyetemeink vannak, mint például Oxford és Cambridge. De a világméretű vezető szerep megtartásához a legmagasabb oktatási és kutatási minőséget kell nyújtani. A versenyképesség megőrzéséhez az egyetemeinknek vonzaniuk kell a közösségi és magánbefektetéseket. Az Európai Bizottság számításai szerint az EU-ban 150 milliárd euróval kevesebbet költenek ilyen célokra, mint az Egyesült Államokban.
Az európai egyetemek nehézkesen felelnek meg ezeknek a kihívásoknak, noha többük dicsekedhet a reneszánsz koráig visszanyúló tradíciókkal. A kormányok még nehezebben találják meg a megoldásokat. A kontinens legnagyobb részén az ingyenes felsőfokú képzést mindmáig ugyanúgy szentnek tartják, mint az ingyenes alap- és középfokú oktatást.
Ugyanakkor azok, akik a felsőoktatásból részesülnek, lényegesen többet keresnek majd, mint azok a honfitársaik, akiknek adójából fedezik az ő tanulásuk árát. Nem meglepő, hogy a tandíj kérdése egyre inkább napirenden van. Az európai kormányok kezdik felismerni, hogy nem lehetséges továbbra is közpénzekből teljesen ingyenes felsőoktatást nyújtani.
Angliában bevezettünk a felsőoktatásban tandíjakat, és az idén szeptembertől évente akár 3000 fontot (1 200 000 Ft) is kell fizetni - korábban 1175 fontot kellett, 1998 előtt pedig semmit.
A diákok most tulajdonképpen kölcsönből fedezik a tandíjukat és a megélhetési költségeiket, s majd a jövedelemadóval együtt fizetik vissza a kölcsönt, miután lediplomáztak és pénzt keresnek. Az alacsonyabb jövedelmű diákok különböző támogatásokat vehetnek igénybe.
A tandíj önmagában még nem elegendő. Az Egyesült Királyság kormánya jelentős kutatási támogatást kínál az egyetemeknek, de a kutatást egyre nagyobb mértékben támogatják az ipari és üzleti alapítványok is. Ezek a kapcsolatok sokkal hasznosabbá tudják tenni a kutatást a gazdaság számára. Az Egyesült Államokban komoly hagyománya van az öregdiákok adományainak: a brit egyetemek is kezdenek hasonló programokat létrehozni, és az adományok növekedéséről számoltak be.
A megoldáshoz változatos eszközökre van szükség. A felsőfokú oktatás jövőbeni sikere nemcsak a nemzetközi kutatási részvételtől függ, bár ez is döntő lesz. Ugyanúgy szükségesek a jó üzleti iskolák, az élethosszig tartó tanulás lehetősége, megbízható oktatást nyújtó egyetemek és jó regionális iskolák.
A gyarapodás és a túlélés érdekében az egyetemek nem állhatnak egy helyben. A jövőben sor kerül fúziókra, és több partnerségi kapcsolat alakul. Az innováció különösen fontos árucikk lesz. Az európai kormányoknak meg kell adniuk ugyanazt a szabadságot a sikeres egyetemeiknek a megújulásra, amit amerikai - és a kínai - társaik élveznek az erős és független egyetemi önkormányzatokon keresztül.
Ahogy a világ egyre kisebb lesz, úgy kell bővíteni a kapacitást az ismeretek elsajátítására és alkalmazására. Ez nemcsak az egyes országok vagy egyetemek kihívása, hanem szükségszerűen ez egész globális közösségé.
Megjelent a Newsweek
A szerző az Egyesült Királyság miniszterelnöke
