A bankok és biztosítók, valamint az értékesítő partnerek az életbiztosítással kombinált lakáshiteleknek többnyire csak a kedvező vonásait ismertetik - állítja a PSZÁF. A problémák főleg a futamidő vége felé jelentkeznek majd. Az ilyen konstrukció lényege, hogy az ügyfél köt egy életbiztosítást, és/vagy ezt követően rövid idő múlva, de lehet, hogy csak 2-3 év elteltével, egy banktól kölcsönt vehet fel. A banknak csak a kamatot és az esetleges költségeket fizeti rendszeresen, mivel a tőkerészt a biztosító utalja át a banknak. A tőketörlesztés összege az biztosításban keletkezik (a havi befizetés 80-90 százalékát különítik el e célra, amit a biztosító befektet, és vagy a futamidő végén egy összegben, vagy például ötévente utal át a banknak).

Miután a biztosítást kötők maguk is dönthetnek arról, hogy a biztosító mibe fektesse a megtakarításukat, rossz választás esetén előállhat az a helyzet, hogy a törlesztés esedékességekor nem áll rendelkezésre akkora összeg, amenynyire szükség lenne. (Ha a biztosító maga dönti el, hogy mibe fekteti az ügyfelek pénzét, rossz piaci körülmények között akkor is hasonló helyzet alakulhat ki.)

Nagy-Britanniában a mostanában lejáró (még a 90-es évek elején kötött) nyolcmillió életbiztosítással kombinált lakáshitelt kötőkből 2,7 millióan szenvedtek el átlagosan 7200 font (mintegy 3 millió forint) veszteséget. Ennyit kellett még utólag megfizetniük, hogy lezárják a szerződést.