Másrészt ez az időszak az osztrákok számára máig el nem múlóan dicsőséges emlék, szívesen idézik fel a 180 ezer menekült befogadásának korát, saját nagyvonalúságuk és jó szívük ilyen mértékben azóta is egyedülálló bizonyítékát.

A Menekülés Bécsbe címmel mától november 26-ig nyitva tartó kiállítás a Wien Museumban mégis sikeresen ellenállt annak a csábításnak, hogy pátosszal, csakis hősi eposzként kezelje ezt a kort. Sokkal inkább igyekszik a maga összetettségében bemutatni az ötven évvel ezelőtt történteket.

Kétségkívül az egyik kurátort, Bela Rasky magyar származású történészt dicséri a kor alapos, mindenre kiterjedő és több nézőpontot összesítő áttekintése. Elsősorban persze az osztrák sajtó tükrében, ám a dokumentumok, fotók megfelelő feliratozása révén az azóta szerzett ismereteket felhasználva is tájol a kiállítás és az ebből az alkalomból kiadott katalógus. A magyar látogató számára fontos információ a forradalommal kapcsolatos hivatalos osztrák kormánypolitika értelmezése, annak mögöttes szándékával egyetemben. Azzal tudniillik, hogy alig egy évvel Ausztria függetlenségének és semlegességének elnyerése után a szomszédos ország szabadságharcának támogatása, a diktatúra elől menekülők befogadása nagy nemzetközi elismerést nyújtott. Egyszersmind ez volt a legjobb lehetőség bizonyítani a világ előtt Ausztria nyitottságát, nagyvonalúságát, sőt gazdasági lehetőségeit. Ez mit sem von le az oly fontos támogatás értékéből, mint ahogy az osztrákok segítőkészségét sem kisebbíti, hogy az első felbuzdulás után voltak negatív jelenségek is. Az elmúlt évtizedekben kevesen beszélnek arról, hogy '57 elején az osztrákok már nem voltak olyan lelkesek, és kicsit se kedvelték a "hátrányos megkülönböztetést", vagyis a kizárólag a magyar menekülteknek juttatott kedvezményeket, az ingyenes közlekedést, ellátásuk segélyezését.

A kiállítás erénye még - ugyancsak Rasky saját családi emlékeinek is köszönhetően - rengeteg a nagyon személyes tárgy. Régi naplók, láthatóan egy ideig rejtekhelyen őrzött fényképek, levelek, igazolványok tanúskodnak az egyes emberek legszemélyesebb sorsáról, sokszor ezeken keresztül kapunk fontos információt a segítséget nyújtó szervezetekről, a menedéket nyújtó táborokról és otthonokról. Még olyasmire is kitér a kiállítás, mint a menekültek magukkal hozott személyes tárgyai - köztük például egy saját kompozíció partitúrája, amelyet a nemrég elhunyt Ligeti György semmiképpen nem akart otthon hagyni. Korabeli fotókon láthatók a később ausztriai karriert befutott '56-os menekültek. Közülük többekkel a múzeum a kiállítással párhuzamosan, előre közölt program szerint beszélgetéseket szervez.

Segélygyûjtés az ausztriai táborok lakóinak