A 2001-es év legnagyobb horderejű tudományos polémiája az őssejt-kutatáshoz kapcsolódott. Néhány évvel ezelőtt még azt sem tudtuk, hogy miért fontosak ezek a sejtek, ma pedig már ott tartunk, hogy Bush elnök mellett valamennyi fejlett ország vezetője fontosnak tartja, hogy deklarálja, mit gondol az emberi szervek előállításáról, szövettenyészetekről, végső soron pedig az ember klónozásáról.

Az őssejtek szervezetünk felnőtt sejtjeivel ellentétben még nem specializálódtak, ezért minden sejttípus kifejlődhet belőlük. Az úgynevezett embriócsomóból kivonható őssejtekből megfelelő manipulációval bármilyen sejt kialakítható. Ezek beültetésével, a szervezet beteg szöveteinek cseréjével, pótlásával sok betegség gyógyíthatóvá válna. A kísérletek során használt őssejteket abortuszon átesett és mesterséges megtermékenyítési programokban feleslegként megmaradt embriókból nyerik. Ez viszont már súlyos etikai kérdéseket is felvet: mikortól számít egy fejlődésben lévő embrió emberi élőlénynek, illetve felhasználhatók-e sejtjei egy élő szervezet gyógyításához?

Novemberben például egy amerikai laboratórium munkatársai bejelentették: négy és hat sejtből álló embriókezdeményt alkottak humán klónozással. A kísérlet deklarált célja az volt, hogy gyógyításra alkalmas őssejteket, majd azokból szöveteket alkossanak. Az eljárás során a kutatók eltávolították a női petesejt magját, és egy emberi hámsejt magjával helyettesítették. Lényegében Dolly bárány klónozási eljárását ismételték meg azzal a különbséggel, hogy a sejtmaggal megtermékenyített petesejteket nem ültették be, hanem szövettenyésztő edényekben helyezték el. Egyébként már a novemberi bejelentés előtt leszögezte Bush elnök, hogy az USA-ban mindenféle emberi embrióval kapcsolatos kísérletezést be kell szüntetni. Attól egyébként még nagyon messze vagyunk, hogy őssejtekre alapozva az orvosok azonnal beültethető szöveteket, szerveket használhassanak. Ma még azt sem tudjuk, hogy adott őssejtből milyen differenciált sejt jön létre, illetve a sejtosztódáskor fellépő esetleges hibák keletkezése sem ismert.

Severino Antinori olasz embriológus a politikai nyilatkozatoktól függetlenül bejelentette, egereken végzett kísérletei alapján tökéletesen felkészült az ember klónozására. Ha nem ő, akkor valaki más, talán a világ tudományos szempontból kevéssé ellenőrzött pontján, de előbb-utóbb bejelenti, hogy embert klónozott.

Egyöntetű elismerést hozott viszont az ember géntérképének februári bemutatása. Az évekig tartó, közpénzekből támogatott nemzetközi programban többtucatnyi amerikai, angol, német, francia, japán és kínai kutatócsoport vett részt. Az emberi sejtekben található 23 pár kromoszóma a korábbi elképzelések szerint mintegy százezer génből állt volna, ám ennél 30-40 ezerrel kevesebbet találtak a kutatók. Az év elején bemutatott információtömeg azonban csak kezdete egy hatalmas munkának. Az elkövetkező években határozzák meg, hogy egy-egy gén pontosan miért, milyen fehérje termelődéséért felelős. Kiderült, hogy nagyon sok génünk inaktív, illetve az is bebizonyosodott, hogy az emberek génkészlete 99,8 százalékban megegyezik, tehát alig különbözünk egymástól.

Az év orvosi szenzációját jelentette, hogy beépítették az első valóban szívméretű, műanyagból és titániumból készített műszivet, amellyel a páciens járni is tudott. Az ötvenes éveiben járó amerikai férfiba épített eszközt bonyolult belső elektronikus rendszer szabályozza. Műsziveket már korábban is beültettek súlyos betegekbe, ezek azonban lényegében nagyméretű gépek voltak, amelyek különféle csövek és egyéb eszközök segítségével keringtették a beteg vérét.

A jövőnket nem ismerjük, a múltunkról viszont egyre többet tudunk. Amerikai kutatók az etiópiai Közép-Awashban felfedezték annak a fajnak a maradványait, amely az eddig feltételezettnél jóval korábban lépett az emberré válás útjára. A nevezetes csontmaradványok 5,2-5,8 millió évesek, az eddig ismert legrégebbi hominida - azaz emberféle, felegyenesedett lény -, az Ardepithecus ramidus mindössze 4,4 millió éves volt. Az új leletek vélhetően nagyon közel esnek az ember és a csimpánz elválásához, de bizonyos, hogy ebben az időszakban már párhuzamosan éltek a hominidák és a csimpánzok. (Az emberré válás folyamatát már viszonylag jól ismerjük, de még semmit sem tudunk a csimpánz és a gorilla fejlődéséről.)

Januárban ugyancsak amerikai kutatók Madagaszkár szigetén egy 65-70 millió éves, német juhászkutya méretű húsevő dinoszaurusz maradványaira bukkantak. A feltehetően két lábon járó őshüllőt Masiakasaurus Knopflerinek nevezték el. Nevének második felével a kutatók a Dire States énekes-gitárosa, Mark Knopfler előtt tisztelegtek, mert muzsikája ihletően hatott az expedíció tagjaira. Idén ősszel az ősállatok kedvelőinek szívét egy másik hír is megdobogtatta - elkészült a valaha élt legnagyobb hüllő, egy több mint tízméteres óriás krokodil valósághű mása. A Közép-Afrikában még tavaly megtalált, eleven voltában dinoszauruszokat is fogyasztó őshüllőt idén ősszel Sydneyben állították ki. A hüllők világában egyébként nemcsak a múlt hozott meglepetéseket. Decemberben jelentették be, hogy felfedezték a világ legkisebb hüllőjét. A 16 milliméter hosszú, Jaragua Sphaero nevet viselő törpegekkó a Dominikai Köztársaság Jaragua nevű nemzeti parkjában és a Beata-szigeten él. A felfedező biológusok szerint a tapadógyíkfélékhez tartozó törpehüllő méretében a Virgin-szigeteket benépesítő egyik gekkóhoz hasonlítható. A karibi térség egyébként számos törpe állatfajnak otthona, közülük azonban többet a kihalás veszélye fenyeget. Tudósok szerint, ha nem akadályozzák meg a természeti környezet pusztítását, akkor néhány év alatt kipusztul a világ legváltozatosabb állatfajait felvonultató szigetek élővilága.

A régészek az ember közelmúltjában is felmutattak érdekességeket. Júliusban amerikai és izraeli régészek mauzóleumot és sírt találtak a Holt-tengernél Kumrán közelében, nem messze attól a helytől, ahol 1947-ben a nevezetes kumráni tekercseket fellelték. A most megtalált leletekből következtetni lehet a kétezer évvel ezelőtt ezen a vidéken élt, az iratok szerzőjének hitt esszénus szekta életvitelére. A régészeti kincs sokkal gazdagabb lett volna, ám az ásatások megkezdése előtt az előkészületekre felfigyelő rablók kifosztották a sírokat.

A műszaki tudományok területén az űrkutatás hozta a nagyközönség számára a leglátványosabb eredményeket. Márciusban megsemmisült a Mir űrállomás, a 140 tonnás eszköz nagy része a Csendes-óceán felett a légkörben elégett, míg harminctonnányi törmeléke az Új-Zéland és Chile közötti egymillió négyzetkilométeres térségben az óceánba hullott. A Mir fedélzetén két magyar műszer is megsemmisült - a Pille dózismérő két példányáról volt szó. A Miren 15 éves fennállása alatt 104 űrhajós járt, köztük 62 külföldi. A Mir megsemmisült, de tovább épült a Nemzetközi Űrállomás, amelyen ebben az évben összesen 44 űrhajós töltött el rövidebb-hosszabb időt. És hogy mi, magyarok se szomorkodjunk, már a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén is található egy Pille dózismérő.

Az űrkutatás hallatlan eredménye, hogy a Near űrszonda leszállt egy távoli kisbolygó felszínére. A krumpli alakú Eros bolygóra ereszkedés olyan tökéletesen sikerült, hogy a működőképes gamma-spektrométerével másfél hétig még helyszíni talajminta-elemzést is végezhetett a szonda. Egy másik szonda, a Deep Space a Borelly üstökös fekete magjáról készített fantasztikus felvételeket. Az 1998-ban elindított plazmahajtóművel felszerelt szonda szeptemberben mintegy kétezer kilométerre megközelítette az üstököst. A nyolc kilométer hosszú üstökös magot lefotózta, méréseiből kiderült, hogy az üstökös magja feketébb a Halley üstökösnél is, felszíne a napfénynek csupán három százalékát veri vissza.

A vörös bolygó körül keringő Mars Global Surveyor szonda idén novemberben már a százezredik felvételt küldte el. Az űrszonda képein a Mars északi és déli pólusának körzetében érdekes új jelenséget fedeztek fel. Tél végén, tavasz elején, amikor a Nap hatására a szén-dioxid szublimálni kezd, a világos jégfelszínen kiterjedésüket változtató sötét foltok tűnnek fel. Ezekről a foltokról magyar kutatók azt feltételezték, hogy akár a marsi életnyomokra utalhatnak, ezt azonban a NASA szakemberei cáfolták. Szerintük egyszerű fizikai folyamatokkal is magyarázható a jelenség. A végső bizonyítékot egy a Mars déli pólusának körzetében leszálló űrszonda helyszíni biomérései közvetíthetnék. Erre a területre azonban egyelőre nem küldenek szondákat.

A csillagászok sem tétlenkedtek. Nyár végén a kaliforniai Berkeley Egyetem csillagászai első alkalommal fedeztek fel a mi Naprendszerünkhöz hasonló objektumegyüttest. Az új naprendszer központi csillaga a Nagymedve-csillagkép 47. csillaga, amelynek összetétele és nagysága is hasonló a mi Napunkhoz. Ősszel jelentették be ugyancsak amerikai űrkutatók, hogy első alkalommal találtak olyan, Naprendszerünkön kívüli bolygót, amelynek légkörét nátrium alkotja. A Jupiterhez hasonló méretű planéta a Pegazus csillagképben mintegy 150 millió fényévre található a Földtől. A bolygó a mi Napunkhoz hasonló csillag körül kering, felszínén akár 2000 Celsius-fok is lehet. Azt egyébként már 1999-ben tudták a kutatók, hogy a csillagnak bolygója van. Légkörének összetételét azért sikerült meghatározni, mivel a keringő bolygó időről időre eltakarja a csillagot, emiatt pedig megváltozik a csillag fénye.

A mind tökéletesebb eszközöknek köszönhetően biztos, hogy jövőre sem szűkölködünk majd a közeli és távoli világ tudományos szenzációiban.