Lehet, hogy megelőz, induljunk ki innen. Végigtekintve a kelet-közép-európai gazdasági tájképen, úgy fest, hogy a kicsi és gyönge - a magyarnál fejlettség, civilizációs mérce, infrastruktúra, külföldi működő tőke stb. dolgában jóval jelentéktelenebb - gazdaságok viszonylag könnyen teljesítik az úgynevezett konvergencia-kritériumokat, s teszik magukat alkalmassá az euró bevezetésére.

De ez, ha kiszólásnak tetszik is, az igazat szólva senkit sem érdekel. Az euróövezet ereje nem sokat gyarapszik attól, ha Szlovénia (már megtörtént), a balti államok, vagy épp a 2oo7. január 1-jétől EU-tagság-várományos Bulgária magáévá teszi a közös valutát. Málta és Ciprus sem érdekes. Ezek a hozzánk képest alig több mint megyényi nagyságú országok a bruttó nemzeti össztermék előállításában legfeljebb összességükben mérhetők Magyarországhoz, Lengyelországhoz vagy a Cseh Köztársasághoz.

Szögezzük le, hogy az euró bevezetésének Lengyelországban semmilyen céldátuma nincsen; Csehországban - ahol jövőre 5 százalék fölé emelkedik az államháztartás GDP-arányos hiánya, tehát tendenciájában nem le-, hanem felfelé mutat(!) - ugyancsak nem; Szlovákiában egy költekezésre kész új kormány, a Ficóé, szkepszissel nyilatkozik a korábban megerősített céldátumról (2oo9). Jaroslaw Kaczynskitól hallottunk már olyat is, hogy "2o2o után".

Két dolog között szerintem különbséget kell tenni. Az egyik az "euróalkalmasság", amelyik kétségkívül szívügye az Európai Uniónak. Az unió azt akarja, hogy új tagjai folytassanak prudens költségvetési politikát - azaz ne költekezzenek mértéken felül -, és pénzpolitikájukat viszonylag szigorú eszközökkel tartsák karban. Ebben a tekintetben Csehország, Szlovákia és Lengyelország jobban, sokkal jobban áll, mint Magyarország. Az azonban már az illetők szuverén döntésének kérdése, hogy mikor óhajtanák az eurót bevezetni. Magyarországon, úgy fest, a képesség, a többieknél pedig az akarat hiányzik hozzá. Mert "annyira azért" senki nincsen meggyőzve afelől, hogy az euró bevezetésével járó kétségtelen előnyök (a valutaátváltási költségek megspórolása, de sokkal inkább a stabil árfolyam) valóban oly számosak-e, hogy kereskedelmi forgalomban, gazdasági növekedésben kiegyensúlyozzák az önálló monetáris politika eszközeinek (árfolyam- és kamatszabályozás) alkalmazásából adódó mozgástér elmaradását. Azok az elemzések, melyeket láttam, erre a kérdésre egyáltalán nem adnak egyértelmű választ. Következésképp semmi sietség nem indokolt az euró bevezetésében. A monetáris függetlenség feladása alapvető eszközöktől fosztja meg az euróövezethez csatlakozókat: sem tetszés szerint fűteni, sem hűteni nem tudják gazdasági fejlődésüket, holott például a balti országok esetében ez utóbbira lenne szükség. Ezt Brüsszelben/Frankfurtban is tudják. Ezért nem is csinálnak kabinetkérdést abból, hogy egy "euróalkalmas" ország mikor lép ténylegesen az euróövezetbe.