Ha balra lép akkor ezrek jönnek jobbról, ha jobbra lép akkor ezrek jönnek balról. Első elérzékenyülésemen túllépve meggondoltam milyen banalitásokra képesek a politikusok. Talán mielőtt őt megválasztották arra gondolt, hogy ez lesz élete legnyugalmasabb munkája és a nép teljes egyetértésben fogja követni tűzön-vízen át. Ha segítségre lenne szüksége a miniszter úrnak: politizálni annyit jelent, hogy megpróbáljuk a legkisebb rosszt összepárosítani a lehető legnagyobb jóval. Az a réteg, amelyiknek a nagy jó helyett a kicsi rossz jut, valószínűleg elégedetlenkedni fog. Azért ezt a miniszter úrnak nem kéne annyira a szívére venni, kinőttünk már az óvodából, ahol hosszas fejtörést okoz 1-2 elvetett játékötlet bukása. Utána azért mégis mindenki szívesen játssza az adj király katonát és nem azon sírdogál, hogy az én elképzelésem szerint a kidobós sokkal mozgalmasabb játék és miért kell nekem mindig szembetalálnom magam valaki másnak az elképzeléseivel stb. stb.

Ahogy fűztem magamban ezt a gondolatmenetet, ő továbbfolytatta a semmit-mondást olyanokkal, hogy ő annak nagyon örül hogy nem a FIDESZ nyert a választásokon és megbukott a FIDESZ és ez mekkora öröm neki. Kezdtem kételkedni abban, hogy egy pénzügyi szakmai konferencián jelentem meg, vagy inkább egy szocio-liberális poszt-választási kampányon.

Félretéve a könnyed hangvételt saját tevékenységi körömre próbáltam vetíteni szegény miniszterünk lét-meghatározó kérdését. Adott az eladósodott ország; adott egy teljesen a Gazpromnak kiszolgáltatott energiapiac. Ha a Gazpromnak tesz jót Kóka úr akkor támad az egész magyar nép, ha a magyaroknak akkor támad az egész Gazprom. És ebben a csapdahelyzetben okos konfliktuskerülő módon a Gazpromot választja. Építsenek saját gáztározót, amiért majd mi fogunk fizetni, emeljék az árakat a csillagos égig, boruljon fel az egész földi klíma, pusztuljon ki a pótolhatatlan szibériai élővilág (a többit majd lenyomjuk a nép torkán). DE ő büszkén mondhatja majd: megoldottam a válságos energiahelyzetet!