A jó könyv az új érettségire készít
Az iskolakezdés nem olcsó egyik évfolyam diákjainak sem. - Olyan tankönyvcsaládból igyekszem választani, amely minden típusú gyerek számára megfelelő. Gondolok itt a diszlexiás, és diszgráfiás tanulókra is - mondja Szenohradszkiné Furkó Edit általános iskolai tanítónő. - Az a jó tankönyv, amelyik kibontakoztatja a kisdiákot, színes, de nem vonja el a figyelmet. Megmozgatja a fantáziát, de a tipográfiája nem zavaró, könnyen el lehet igazodni rajta.
A választásban az árnak és a beszerezhetőségnek is nagy szerepe van. - Az iskola nem mondja meg, mennyiért választhatunk, de nem lehet a szülőket a végtelenségig megterhelni - teszi hozzá a tanítónő. - Van egy bevált tankönyvcsalád, amelyből szívesen dolgozom, ezt az évek folyamán a szülők és a gyerekek is megszeretik. Nem sok kiegészítőt használunk. Amit kérek a gyerekektől, az indigós papír, hogy a betűket másolni tudják, gyurma és zseníliarúd formázásra, szigetelőszalag, amiből a betűt a padlóra ragasztjuk, a gyerek pedig lejárja, hogy érezze. Ezeken kívül még sima újságpapírt.
A tankönyvkiadók versengenek, különféle kedvezményekkel igyekszenek magukhoz csábítani az iskolákat. - Ez is számít a vásárlásban - mondja Megyery Pál gimnáziumi magyartanár. - Egy iskola általában egy típust használ.
Választás előtt egyeztetnek egymással a tanárok, de ez nem kötelező. Mindenki maga döntheti el, melyik könyvből akar tanítani. - Szerintem a jó tankönyv érthető, nem túl nehéz - folytatja a tanár. - A jó irodalomkönyv például az, amelyik műközpontú elemzést ad: az életrajzi és irodalomtörténeti felépítés egyre inkább megy ki a divatból, ami az új érettségi összetételéből is adódik. Ugyanakkor fontos, hogy rengeteg kérdés legyen benne. Gondolkodjon a gyerek, lehetőleg egyedül is felfedezzen öszszefüggéseket.
Végül az ára sem mindegy, az iskola is azt támogatja, hogy minél olcsóbból tanítsanak, mert a szülők nem tudják kifizetni a drágát. - A gyerekek a tapasztalatok szerint többnyire nem nagyon használják a könyvet - ismeri be Megyery Pál. - Mégis szükség van rá, mert támasz az órai jegyzetek mellé, az érettséginél elő lehet venni, utánanézni az adatoknak. Én sokszor vitaalapnak használom, hogy a diákok önálló gondolatokat fejtsenek ki, nem kell, hogy egyetértsenek, a leírtakkal. Sajnos a családok nagy részénél nincsenek meg a polcon a legfontosabb könyvek sem, könyvtárba meg csak ritkán járnak a gyerekek. Ezért is fontos, hogy a szöveggyűjteményben meglegyen, amit veszünk.
A történelemtankönyvekkel nehezebb a helyzet. Gyökeresen eltérő szemléletet mutatnak az egyes kiadások. Egy budapesti gimnáziumi tanár szerint kilencediktől tizenegyedik osztályig nincsenek még számottevő eltérések, de a napjainkig tartó eseményeket tárgyaló tizenkettedikes könyvek között korábban adtak ki olyat, amely erősen egy szemlélet szerint gondolkodott. A legújabb kiadások már igyekeznek minél több forrást felsorakoztatni, hogy a tanárnak lehetősége legyen több véleményt és nézetet bemutatni. Az új érettségi is ezekre épít: fontos a sok forrásanyag és a mintafeladat.
Jó, ha sok eszközzel magyaráz, vannak benne folyamatábrák és térképek is. A történelmi atlaszt már negyedikes általános iskolásként megvetetik a gyerekekkel, csak akkor van probléma, ha a hat év alatt valami megváltozik. A tanárnő elmondta, tavaly kiegészítésként még kérték, hogy vásárolják meg a feladatgyűjteményt az érettségi mintafeladatokkal. Az idén takarékosságból fénymásolással operáltak, illetve az iskolai könyvtárban tudnak hozzájuk férni a gyerekek.
