Copyright: Draskovics Tibor, aki nem mellesleg az államreform első számú felelőse minálunk.

Világos beszéd, megértettük. Tulajdonképpen már gyanakodtunk is hasonlóra. Például amikor a kormányfőtől azt hallottuk, hogy a költségvetési egyensúly megteremtése után azért kell hozzányúlni a nagy elosztórendszerekhez, hogy a jövő év elejétől ideérkező európai támogatások ne egy feneketlen pénznyelő zsákba ömöljenek. Nem stimmel ugyanis a kronológia: bő három héten belül dönt ugyanis a kormány az uniós források felhasználásának alapvető csapásirányairól, miközben az államreform-bizottság még fel sem állt, a Draskovics-féle apparátus pedig még csak mostanság határozza meg azokat a területeket, amelyekhez egyáltalán hozzá kívánnak majdan nyúlni. A konvergenciaprogramnak kétségtelenül vannak az állami újraelosztást alapvetően érintő paszszusai, ám kivonulni innen-onnan (lásd: fokozatos kihátrálás a közlekedési és energiatámogatásokból), vagy csökkenteni valamelyest a közszférában dolgozók számát nem azonos azzal, hogy működőképes alternatíváját kapjuk a jelenlegi rendszereknek.

Az "egy vagy több biztosító legyen-e az egészségügyben" kezdetű heveny álvitasorozatot is a kormányberkekben tapasztalható programhiány biztos jeleként értékelhetjük. A blikkfangos dilemma ugyanis egyedül arra alkalmas, hogy a két kormányzó párt közti alapvető ideológiai különbséget sulykolja - miközben maga a kérdés huszadrangú, amíg nem teremtődik adminisztratív kapcsolat a járulékfizetések és az egészségügyi szolgáltatások között. Csak éppen ez utóbbi probléma disputája kevéssé alkalmas elvhűnek tetsző pártpolitikai pipiskedésekre, és alkalmasint kegyetlenebb prizmán keresztül is láttatja a kérdéskört a választók számára. Ja, és valódi, részleteiben is alaposan kidolgozott megoldási javaslatokat igényelne - ilyenek pedig jelenleg nincsenek, pláne nem konszenzusos, összkormányzati kiadásban. Ahogy mondani szokták, valami van, de távolról sem az igazi.

Mindez inkább árulkodik a koalíciós pártok mögött álló szakmai stábok előkészítő munkájáról, mint a miniszterelnök ügybuzgalmáról. Az utóbbi legalább megnyert egy választást a közelmúltban, és lejátszott néhány fontos, párton belüli meccset, a szakapparátusok fáziskésésére azonban nincsen magyarázat. Nagyon úgy tűnik, mintha nem is léteznének ilyenek.

Nyilván "alaptalan várakozás" volt az ellenkezőjében bíznunk.