"Az általam gyakorlott önkritika a PCI által '56-ban vallott és általam is osztott nézetekről, majd annak nyilvános elismerése, hogy Antonio Giolittinak volt igaza, teljes mértékben annak az elismerése is egyben, hogy abban a sorsdöntő pillanatban helyes volt Pietro Nenni és az olasz szocialista párt nagy részének értékelése és választása is". Csak az olasz múltat és főleg az olasz kommunista párt történetét jól ismerő olvasóknak mondtak sokat Napolitanónak a L'Unitában megjelent tömör sorai, amelyeket az államfő eredetileg a Nenni-alapítvány októberben megjelenő emlékkönyvébe írt. Az olasz kommunista párt vezetőségi tagjaként a magyar forradalom elfojtása mellett kiálló Napolitano elmúlt májusi államfői megválasztása óta többet szembesül saját múltjával, mint az elmúlt évtizedekben, mégpedig éppen az '56-os évforduló miatt. Miután Sólyom László meghívta hazánkba, először a volt szocialista kormányfő Bettino Craxi lánya, majd a jobboldali Libero napilap követelt bocsánatkérést a magyarok felé az olasz államfőtől, aki ötven évvel ezelőtt igent mondott a szovjet tankok bevonulására. Az elnök eddig hallgatott: a L'Unitában közölt sorai az első reakciók, de a pártlapban elsősorban az egykori és mai baloldaliaknak üzent mintegy tisztázni kívánva a PCI múltját. A nem rég megjelent önéletrajzában '56-ot súlyos lelkiismereti traumának nevező Napolitano mostani rövid kommentárjában azt hangsúlyozta, hogy nemcsak azoknak volt igaza, akik mint Giolitti '56 hatására kiléptek a PCI-ből és a szocialistákhoz csatlakoztak, hanem kezdettől fogva igaza volt a szocialista Nenninek is, aki szakított a kommunistákkal. A szocialista Nenninek volt igaza. Tehát: az olasz kommunista párt tévedett. "Hatalmas jelentőségű Napolitano felismerése Tudjuk, hogy a PCI nem szakíthatott volna Moszkvával, de mai szemmel nézve, ha a párt nem állt volna ki anynyira mereven a szovjetek mellett talán másképpen alakult volna az olasz baloldal története" - hangoztatta a Nenni-alapítvány elnöke Giuseppe Tamburrano.